Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 15 (293. szám) - Az Országgyűlés következő ülésének összehívása - Napirenden kívüli felszólalók: - KAPRONCZI MIHÁLY (független):
1140 soha nem lehet majd kiiktatni a folyamatból. Ezért azt hiszem, ho gy azok számára, akik kívülről nézik ezt, és nincsenek benne, sok hibát fogunk még mi is és a mindenkori parlament elkövetni. Azt hiszem, ez hozzátartozik ahhoz, amit parlamentarizmusnak hívnak. (Dr. Medgyasszay László jelentkezik.) Tisztelt Országgyűlés! Nem adom meg a szót Medgyasszay Lászlónak, mert semmi olyan nem hangzott el, amelyben személyesen érintett lett volna, ha csak az a megjegyzésem nem, hogy mi is olvastuk azt a cikket, amely alapján szólt. Viszont megadom a szót Kapronczi Mihály képviselő ú rnak, aki szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett. Nem akarom tisztelt képviselőtársamat befolyásolni, csak szeretném emlékeztetni, hogy holnap hatályba lép a Házszabály azon rendelkezése, amely a napirend utáni felszólalásoknak is öt perc időtar tamot szab meg. (18.00) KAPRONCZI MIHÁLY (független) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Élve a mai lehetőséggel, a mai napirend utáni hozzászólásom még egy kicsit hosszabb lesz ennél. A következőkben természetesen én is betartom a Házszabályt. Elnök Úr! Tisztelt Ház ! Nagy érdeklődéssel vettem kézbe a Miniszterelnöki Hivatal által kiadott jelentést a kormány hároméves tevékenységéről. Reméltem, hogy végre egy reális, elfogadható képet kapok azokról az okokról, amelyek a társadalom jelenlegi nehéz helyzetét indokolják. A 61 oldalas műben azonban a kormány hároméves tevékenységéről viszonylag kevés konkrétumot, az elkövetett hibákról és tévutakról gyakorlatilag semmit sem találtam. Kerestem az anyagban a munkanélküliség okait, de csupán az ezzel összefüggő, a termelés nö vekedését dicsőítő mondatot találtam, melyet idézek: "A termelésre vonatkozó információk magas dinamizmust mutatnak". Nem tudom, mi az oka, de az ilyen megfogalmazások nekem az elmúlt 40 év semmitmondó, sematikus gyakorlatát juttatják eszembe. A jelentés t artalmát summázva egy Voltaireidézet csengett a fülembe: "Minden e világon a legszebb, minden e világon a legjobb". El kell ismernem, hogy a Tocsikügyet, természetesen név nélkül, még említi az anyag, természetesen a társadalmi fejlődés szempontjából poz itívan: "A privatizációs folyamatban nem okoztak törést az önkormányzati vagyonátadással kapcsolatban feltárt súlyos hibák és személyi változások". Tehát ez jelentéktelen ügy, nem is kell róla beszélni. A Bokroscsomagot követő alkotmánybírósági döntéseket már nem is említi a jelentés, nem említi az adótörvényekkel kapcsolatos kényszerű kormányvisszalépéseket sem. A mezőgazdaság elmúlt három évéről csak annyit tudunk meg, hogy 1996ban 5 százalékkal bővült a bruttó termelés. E fejezetben olyan illúziók kerü ltek leírásra, melyből az a következtetés vonható le, hogy csak semmi rosszat a múltról és minden jót a jövőről. Nem említi az anyag a mezőgazdasági kistermelőkre vonatkozó adótörvény fiaskóját sem. A közbiztonsággal foglalkozó részből megtudjuk, hogy hogy an szigorították meg a büntető törvénykönyvet, de a fővárosban történt terrorcselekményekről, sorozatos robbantásokról, a több tízezer ellopott személyautóról már nem esik szó. A robbantások mellett a gyilkosságok, rablások teszik teljessé az utóbbi három év történetét. Nem esik szó a hibás törvény következtében visszaadott 80 ezer kisvállalkozói engedélyről, és arról sem, hogy a kormány kényszerű visszakozása után e személyek többsége véglegesen abbahagyta vállalkozását. A kormány által előterjesztett, de az Alkotmánybíróság által megszüntetett egészségügyi hozzájárulás ügyét is kifelejtették a szerkesztők a jelentésből. A hurráoptimizmust sugalmazó anyagra tökéletesen ráillenek Pál apostolnak a fillipiekhez írt levelének sorai: "Semmit se tegyetek önzésből , se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki sem a maga hasznát nézze, de mindenki a másokét is".
