Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 15 (293. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete 1997. július 8-án Madridban tartott csúcsértekezletének döntésével kapcsolatos politikai nyilatkozattervezet tárgyalása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ZWACK PÉTER (független):
1054 századunkban Magyarország számára egy igen nagy elégtétel is a NATOba való meghívásunk. Bizonyos mértékig elégtétel azért, ami Trianonban velünk történt, ami a második világháború után Párizsban velünk történt, és azért , ahogy a világ bennünket 1956ban magunkra hagyott. Úgy hiszem, nem lehet felelős magyar politikus, aki ennek alapján a NATOcsatlakozást valamiféle elutasítandó és szuverenitásunkat sértő kérdésnek tekinti. A Magyar Demokrata Néppárt nevében ezért kijele ntem, hogy azt az előterjesztett határozati javaslatot, amelyet valóban a parlamenti pártok együttesen munkáltak ki, a tisztelt Ház számára elfogadásra ajánlom, és egyúttal felhívok minden felelős politikai erőt arra, tegyen meg mindet azért, hogy a már el határozott kormányzati lépés, a népszavazás a legnagyobb eredményességgel lebonyolítható, sikeres legyen. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Zwack Péter képviselő úrnak, független. ZWACK PÉTER (függ etlen) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nekem, független képviselőnek is az a meggyőződésem, hogy történelmi jelentőségű döntést hozott az Északatlanti Szerződés Szervezetének madridi csúcsértekezlete. Szavazatommal támogatni fogom a politikai nyilatkozatot, egye tértek az anyag külpolitikai megállapításaival. Külön pedig: kimondhatatlanul büszke vagyok Magyarország jelölésére. Néhány dolognak azonban különösen hangsúlyt szeretnék adni. Ez az esemény ugyanis messze túlnő egy külpolitikai lépés, egy átlagos nemzetkö zi történés jelentőségén. Itt egy olyan folyamat kezdődött el, amely messze ható befolyással lesz egész életünkre, fokozatosan jelentkezik mindennapi jelenségekben is. A NATOtagság lehetősége messzemenően nem csupán katonai jelentőségű dolog. Annak sem ki s ügy, hiszen a biztonság és veszélyeztetettség örökösen kényes viszonyában nagy változást jelent a magyar történelemben. De ilyen jellegű elismerésünknek ma még felmérhetetlen következményei lesznek mindennapjainkban is. Erre valószínűleg azt mondják a be lépés ellenzői, hogy: persze, mert még szegényebbek leszünk, hiszen magasak a költségek. Nem vitatom, hogy lesz közvetlenül látható, kifizetendő ára is a belépésnek. Ennek részleteiről bizony majd alaposan tájékoztatni kell a közvéleményt. De ma még felmér hetetlen és kiszámíthatatlan annak a gazdasági és lélektani haszonnak a mértéke, amelyet már ez a mai tagjelöltség és még inkább a majdani tagság jelenthet számunkra. Természetesen csak akkor, ha nem szállunk szembe szűk látókörű - vagy ami még megbocsátha tatlanabb: populista, nemzetieskedő - demagógiával a felvételi folyamatban. Senkinek sincs joga most elvenni azt az örömöt a magyar emberektől, hogy sikeresek voltunk e kemény versenyben. A magyar ember mindig tudta, hogy középeurópaiként a történelem sod orta kelet és nyugat között odavissza, sajnos, többnyire oda. Most, amikor saját teljesítményünk elismeréseképpen megint a Nyugat felé haladunk - és nem Európa felé, mert mindig ott voltunk , akkor nem igazán tisztességes dolog behódolásról vagy idegensz erű politikáról szónokolni. Már csak azért sem, mert a mindennapok apró szöveteiben egészen gyorsan megjelennek majd a meghívott státusból adódó imageváltozás olyan apró jelei, amelyek az emberek számára a konkrét helyzetekben a legtöbbet jelenthetik. Fri ss élményem, hogy barátom kislánya olaszországi osztálykiránduláson volt most, a madridi napokban, és volt olyan múzeum Firenzében, ahol csak az EUországoknak adott csoportos kedvezményt már ők is megkapták a belépésnél, mert frissen, tintával odaírták a három meghívott ország nevét a jegykiadóknál levő lista aljára. Erről van szó! (Taps és derültség.) És ez egy apró, új epizód, ami új és nagyon jó élmény volt a magyar középiskolásoknak. Ismervén az ottani viszonyokat és mentalitást, tudom, hogy mennyi enn él sokkal nagyobb horderejű és nagy hasznot hozó élmény érheti még a magyarokat: vállalkozókat, politikusokat,
