Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 15 (293. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete 1997. július 8-án Madridban tartott csúcsértekezletének döntésével kapcsolatos politikai nyilatkozattervezet tárgyalása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
1052 amelyeknek a többi ország megfelel; afféle mérce, hogy mindez sikerüljön. Ne felejtsük el ennek jelentőségét! De ha nem közvetlenül, közvetve gazdasági tömörülés is - mert hatásában az! Mert egy biztonságosabb ország életében a gazdasági fejlődés feltételei mindig nagyobbak és mindig jelentősebbek . Egy ország stabilitása szempontjából eme szövetségi garancia a gazdasági élet serkentője is - és katonai is... Nincs idő részletezni. Katona szövetség, persze, sőt, hangsúlyosan az. Mi a mi tennivalónk ezzel kapcsolatban? Hadsereg kell! Öntudatos, az eur ópai értékeket és a nemzeti érdekeket egyaránt tisztelő tisztikar; megfelelő személyi körülmények között működő tiszti- és tiszthelyettesi kar; fegyelmezett, odaadó, másoknak is példát mutató, a magyar katonai hagyományok nemes erényeit felmutatni tudó, sz ellemében olyan katonaság, amelyre büszkék lehetünk. Ennyi évtized után kell, hogy büszkék lehessünk, hogy méltóan és rangosan legyünk tagja eme valóban katonai szövetségnek. Úgy hiszem, nagyon sok még a tennivaló. És amit nagy hangsúllyal kérek, és kérem miniszterelnök urat is arra: politikailag kényes időszak következik. Nyilatkozatok és mondatok hangzanak el majd, sajnos kontra is, de remélhetőleg főleg pro. Most az okos, megfontolt, lojális és igaz beszéd ideje következett el. A hevenyészett, felületes, improvizált nyilatkozatok többet árthatnak presztízsünknek, országunk komolyságának és hitelének, mint egy másik időszakban. Olyan férfiaknak és nőknek kell részt venniük a közvetlen tárgyalások lebonyolításánál, akik felkészültség, emberi karakter, az ér velés művelt gazdagsága szempontjából megfelelnek annak az igénynek, amelyet joggal támasztunk a tárgyalókkal szemben, és amely nagymértékben hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy ne csak tagok, hanem rangos tagok legyünk a NATOban. Úgy hiszem, most, amikor elérkeztünk egy történelmileg valóban szerencsés időszakba, ugye megengedik nekem, ha egy szóval megemlékezem Magyarország első választott miniszterelnökéről, Antall Józsefről, aki a kormánypolitika rangjára emelte a NATOhoz való csatlakozásunkat, és egy idejűleg köszönetet mondok mindazoknak - az utánunk következőket is beleértve , akik lehetővé tették, hogy Magyarország e három ország egyikeként részt vegyen azon a csúcson, ahol meghívólevelet kapott. Legyünk méltók önmagunkhoz ebben a tárgyalási folyam atban! Köszönöm. (Taps minden oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Szabó Iván frakcióvezető úrnak, az MDNP képviselőcsoportja vezetőjének. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Úgy hiszem, hogy ha a magyarságnak a K árpátmedencében eltöltött közel ezer esztendejét nézzük, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy ez folyamatos és állandó küzdelem volt azért, hogy ez a Keletről jött nép KözépEurópában és Európa egészében megtalálja végleges hazáját, és integrálódjék abba a s zellemi, gazdasági és politikai közösségbe, amit ez a szó: Európa, jelent. Történelmünknek ez a fejezete végestelen végig azt mutatja, hogy Magyarországnak nagyon határozott törekvése arra irányult, hogy ebben a Kárpátmedencében megtalálja azt az európais ágot, amely mára gyakorlatilag végérvényes lehetőségként is megjelent akkor, amikor az euroatlanti integráció egyik eleme - a NATOhoz való csatlakozás - kézzelfogható közelségbe került. Valóban egyenes az út odáig a magyarság számára, mégis azt hiszem, h ogy a jelenkori történelmünknek is van két ilyen mérföldköve; és ugyanilyen egyenes az út Moszkvától, ahol annak idején a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének utolsó soros elnökeként Antall József vérfagyasztó csendben terjesztette elő saját javaslatát a Varsói Szerződés jogutód nélküli, azonnali feloszlatásától egészen addig, hogy Madridban átnyújthatták számunkra - Horn Gyula miniszterelnök úrnak - a meghívólevelet abba a nyugati szövetségbe, amellyel a rendszerváltozásnak ez a része valóban , végérvényesen lezárulhat.
