Országgyűlési napló - 1997. évi nyári rendkívüli ülésszak
1997. július 15 (293. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete 1997. július 8-án Madridban tartott csúcsértekezletének döntésével kapcsolatos politikai nyilatkozattervezet tárgyalása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
1042 azt, hogy visszavezeti Magyarországot a fejlett országok közösségébe, növeli, erősíti az ország nemzetköz i tekintélyét. Ma, amikor a NATOcsatlakozás kapcsán országgyűlési határozati javaslatról tartunk vitát és fogadunk el, akkor pont az ezen a területén elért sikerek egyikét fogjuk méltatni. Történelmi döntés született Madridban, hiszen Madridban a NATOáll amok vezetői első alkalommal fogadtak be olyan országokat, adtak felhatalmazást tárgyalásokra olyan országokkal, amelyek a jaltai megállapodás értelmében a másik érdekszféra részéhez tartoztak. Tehát első alkalommal történt meg, hogy volt szocialista orszá gok - a jaltai megállapodás értelmében a szovjet érdekszférába tartozó országok - eddigi erőfeszítéseit méltányolták, és a csatlakozásra vonatkozó tárgyalásokat megkezdték. Magyarország 1990 óta nagyon sokat tett ennek érdekében. A magyar parlamenti pártok , politikai erők közös erőfeszítéseinek eredménye az, hogy eljutottunk idáig. 1990 tavaszán az ország akkori külügyminisztere, Horn Gyula nyilvánosan jelentette ki elsőként az akkor még szocialista országok vezetői közül, hogy Magyarország a NATOhoz szere tne csatlakozni. Ezt támogatták az akkori, még parlamenten kívüli ellenzéki pártok. Együttesen hoztuk meg azokat a történelmi döntéseket, amelyek a Varsói Szerződés felszámolását, illetve Magyarországnak a Varsói Szerződésből való kilépését szorgalmazták. Együtt döntöttük el 1993ban a biztonságpolitikai alapelvek vitája során, hogy Magyarország jövendő biztonságát a NATO keretein belül kívánja megkeresni. (Zaj) Magyarország nagyon sok erőfeszítést is tett 1990 óta, s ebben minden, azóta hivatalban lévő kor mánynak megvan a maga érdeme. Magyarország megkezdte a hadsereg átfogó reformját, megerősítette a civil ellenőrzés intézményeit, részt vállalt fontos nemzetközi szerződésekben és fontos nemzetközi missziókban - így például a IFORmisszióban és most az SFORmisszióban , és Magyarország bizonyságát tette annak, hogy megbízható, kiszámítható partnere a világnak. Magyarország tehát ezen az úton méltán érdemelte ki azt az elismerést, amelyet minden nyugati vezető Madridban megerősített, közöttük Bill Clinton, a z Egyesült Államok elnöke is. Ő külön kiemelte Magyarországnak az eddigiekben tett hozzájárulását, és kiemelte Magyarországnak a példamutató szomszédsági politikáját. Mert amikor külpolitikáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a NATOcsatlakoz áshoz Magyarország külpolitikáján keresztül vezetett út, azon a külpolitikán, amelyet 1994ben hirdetett meg a magyar kormány, mely fontos céljának tekintette a szomszédsági kapcsolatok javítását, Magyarország európai uniós felkészülését és Magyarország NA TOhoz történő csatlakozását. Mi magunk azt szerettük volna, és támogattuk, hogy Románia és Szlovénia is meghívást kapjon a NATO országai közé. Több okunk is volt erre, először is: ezek szomszéd országok, tehát fontos számunkra, hogy szomszédaink is ugyana zon szövetség részévé váljanak. Másodszor pedig, az ő tagságuk a térség egészének a biztonságát és stabilitását is növelte és erősítette volna, és ez is érdekünkben áll. Harmadrészt pedig: ezekben az országokban magyar kisebbségek is élnek, számunkra fonto s az, hogy mindannyian, a Kárpátmedencében élő magyarság minél nagyobb része ugyanazon gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedésbe és ugyanazon szövetségi rendszerbe tartozzon. Tehát támogattuk őket, sajnáljuk, hogy most az első körben nem kaptak m eghívást, de értékeljük azt, hogy a NATOcsúcstalálkozó nyilatkozata e két ország erőfeszítéseit külön is kiemelte, és őket a következő - reméljük, nem túl távoli, sőt, közeli, talán két év múlva sorra kerülő - körben elsőként veszi számba. Fontosnak tartj uk azt, hogy a román vezetés és a szlovén vezetés is konstruktívan, felelősségteljesen viszonyult a helyzethez. Éppen a döntés másnapján fogadta el a román vezetés azt a közoktatási rendeletet, amely kedvező lehetőségeket biztosít az ott élő magyar kisebbs égek számára a közoktatásban, ezzel is egyértelmű jelzést adva, hogy Románia változó politikája a
