Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 4 (242. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság elnöke:
100 ez u gyan igaz, csak nem ennek a kormánynak a korábbi döntéseit, hanem annak a kormánynak - a Magyar Demokrata Fórum vezette kormánynak - a korábbi döntését, amelynek Barsiné Pataky Etelka címzetes államtitkára volt, és amely meghozta azt a döntést, hogy Magyar országon magánvállalkozás építi állami támogatás nélkül a koncessziót. Az, hogy a térség polgármesterei azt mondják, nekik mindegy, hogy a Siklós Csaba, a Schamschula vagy a Lotz Károly írta alá ezt a megállapodást - megértem. Nekik tényleg mindegy. De itt az Országgyűlésben, ahol azok a pártok vannak jelen, amelyek az előző ciklusban is jelen voltak az Országgyűlésben, nem mondhatjuk azt, hogy mindegy. Az a tisztességes, ha tisztázzuk, kié a felelősség. A jelenlegi kormány illetékeseit legfeljebb azért hib áztathatjuk, mert azt hitték, hogy ha az előző kormány hozott egy döntést, azt nem kell azonnal felülvizsgálniuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Surján László ú rnak, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetőhelyettesének. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt gondolom, ez az ügy sokkal komolyabb annál, mint hogy pártpolitikai csatározásoknak a tárgyává lenne érdemes tenni. S azt hiszem, azt sem érdemes méricskélni, hogy melyik rendeletet és melyik törvényt kellett milyen gyorsasággal módosítani és visszahozni. Azt azonban, hogy itt reális problémafelvetésről van szó, mindannyian elismerjük. Én a magam részéről meggyőzőnek t artottam azokat az érveket, amik elhangzottak. Számomra, aki nem vagyok a díjmegállapítás szakértője, nem volt meggyőző azonban a megoldás, hiszen egy magántársaság díjpolitikájába a kormánynak és a parlamentnek nem sok mozgástere van beleszólni. Ugyanakko r ez az ügy sokkal fontosabb annál, mint ami egy magántársaság magánügye lehet, hiszen ezek az autópályaépítések - amiket államtitkár úr is említett - egy egész nemzet számára jelenthetik a kibontakozás, illetve régiók számára az elmaradás kérdését. Olyan megoldásokat kell tehát találni, amelyek nem büntetik azokat, akik az autópályát használják, hanem bizonyos értelemben jutalmazzák. Az a cél, hogy eljusson a forgalom mondjuk a borsodi vagy a szabolcsi térségbe, és akkor az arra menő embereket nem lehet m inden egyes útért valamilyen szempontból büntetni. Én tehát fontosnak tartottam a miniszter úrnak azokat a nyilatkozatait, amelyekben nyitottságát fejezte ki valamilyen átfogó rendezés és megoldás szempontjából. Ha ez visszavásárlás, akkor visszavásárlás. Ha nem visszavásárlás, akkor nem az. De mindenesetre minden létező, elképzelhető megoldást alapvetően meg kell vizsgálni, és ennek a fényében hozni meg a döntést. Nyilvánvaló, hogy Svájc, Ausztria, Csehország és Szlovákia környezetében sok híve lesz a matr icás megoldásnak; de hogy ez jobb vagy rosszabb, mint amit Barsiné javasolt, erre most itt felelőtlenség lenne nyilatkozni. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Tardos Márton úrnak, a gazdasági bizottság elnökének. TARDOS MÁRTON , a gazdasági bizottság elnöke : Azzal szeretném kezdeni, hogy Lotz Károly meghallgatása ebben az ügyben és az infrastrukturális fejlesztések ügyében általánosan a jövő héten lesz a gazdasági bizottságban, és erre minden érdeklődő ké pviselőt szívesen látunk. A második mondanivalóm tartalmi. Azt a kérdést, hogy Magyarországon körülbelül 600 kilométer autópályát kellene építenünk ahhoz, hogy korszerűen kapcsolódjunk Nyugathoz, és Nyugat és Kelet között a híd szerepét gazdasági kérdésekb en be tudjuk látni, ezt evidenciának lehet tekinteni. Az is egyértelmű, ha ezt nem tudjuk megoldani viszonylag gyorsan, akkor a gazdasági szerepünket és gazdasági növekedésünket hátráltatjuk, és azt is evidenciának kell tekintenünk, hogy az a tőkealap, ami az autópályát építő államok rendelkezésére állt az említett országokban,
