Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 3 (249. szám) - A halászatról és a horgászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - FILLÓ PÁL (MSZP):
981 horgász- víz- vagy halászterület található. De hát akik régebben ismernek, azok nagyon jól tudják azt, hogy hosszú évek óta egyik fontos szórakozásom, hobbim, hogy úgy mondjam, nagy szerelmem a horgászat. S ebből kifolyólag nagyon örültem annak, amikor már az előző ciklusban sikerült megszerveznünk a horgász képviselők csapatát, amely csapattal elég szép sikereket értü nk el, és 1994től megszerveztük itt, az Országgyűlésben a horgász képviselők baráti körét, amelynek közel 30 parlamenti képviselő a tagja, a különböző frakciókból, szinte valamennyi pártból. Ezt a kis baráti kört én irányítom, szervezem. Nagyon örülök ann ak, hogy sikerült találnunk egy olyan foglalatosságot, amelyben félre tudjuk tenni a pártok közötti vitát, és amikor elmegyünk a vízpartra, akkor tulajdonképpen nyugodtan mondhatom, hogy baráti kötelékek is összefűznek bennünket, függetlenül attól, hogy ki melyik frakciónak a tagja. Éppen ezért az elmúlt időszakban elég sokat foglalkoztunk ezzel a törvénytervezettel, a törvénytervezet előkészítésével. Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, példaértékű volt az a tevékenység, ahogy a törvénytervezet előkészít ése folyt, hiszen számtalan variációban és módozatban, különböző fórumokon, szakmai tanácskozásokon vitatkoztunk a javaslatokról, és ez előzte meg tulajdonképpen a törvény benyújtását. Nagyon érdekes dolog az, mint horgász képviselő, el kell mondjam, hogy az a fajta gondolkodás, amely az elmúlt évtizedeket talán jellemezte és még sajnos napjainkban is előjön… - hiszen aki tegnap nézte a televíziót, az láthatta, hogy újra előkerült ez a bizonyos horgászhalász ellentét, amit meg kell mondjak, kicsit értetlen ül állok ez előtt az ügy előtt. Mert meggyőződésem, hogy sikerült a két szakmai szövetséget úgy összehozni, hogy itt, az Országgyűlés asztalán végre olyan tervezet van, amelyet mindkét szakmai szövetség nyugodt szívvel támogat, és ebben az ügyben semmiféle vita nem volt a horgászok és a halászok között. Ugyanezt tapasztalom egyre inkább a vízpartokon is, hogy az a fajta éles ellentét, amely még néhány évvel ezelőtt talán igaz volt, az valahogy elcsendesedett, és valamennyien rájöttünk arra, hogy közös érdek ünk a vizek minőségének, a vízben élő halak mennyiségének a minél jobb állapotban tartása. Néhány szót szeretnék szólni a jelenlegi helyzetről. Képviselőtársam, aki előttem szólt, részletesen foglalkozott ezzel. Erről én elsősorban horgász szempontból szer etnék beszélni. Úgy gondolom, azok a vízterületek, amelyek jelenleg is horgászkezelésben vannak, gondolok itt a Tiszatóra, a Velenceitóra vagy a ráckevei Dunaágra, tulajdonképpen ezek a vizek jelentik, ha a Balatont nem tekintjük ilyen víznek, hiszen az nem horgászkezelésben van, de a Balaton mellett mindenképpen azt lehet mondani, hogy ezek azok a meghatározó vízterületek, ahol a horgászok döntő többsége kikapcsolódni, horgászni tud. S egyáltalán nem mindegy, hogy az a 330 ezer horgász, aki Magyarország on horgászegyesületekbe szerveződve űzi ezt a sportot, szórakozást, hobbit, hogy ezeknek a horgászoknak milyen lehetőséget fog majd a törvény biztosítani, hogy a jövőben tudjáke folytatni azt a tevékenységet, amelyet eddig űzni tudtak; hogy a hozzájuk kap csolódó családtagoknak megmarade az a lehetőségük, hogy kikapcsolódjanak, hogy eljussanak a víz partjára, hogy regenerálódjanak, s mindezért ne kelljen természetesen - és azt hiszem, ez lehet a törvénytervezet fő célja - újabb és újabb horribilis összegek et kifizetni. Az országban mintegy ezer horgászegyesület működik. Ezeknek körülbelül a fele, tehát mintegy ötszáz egyesület rendelkezik úgynevezett saját vízterülettel. Erről is szeretnék néhány szót szólni, hiszen komoly vita előzte meg azt, hogy a törvén ytervezetben a halászati jogot a vízhez kössük, és elsősorban azokon a területeken, amelyeket természetes vizeknek mondunk, valamint a bányatavakon az állam halászati joga megmaradjon. Miért tartjuk ezt nagyon fontosnak? Elsősorban azért, mert úgy gondolju k, így lehet garantálni azt, hogy azok a horgászegyesületek, amelyek nem kis beruházással, pénzzel, a saját munkájukkal megteremtették a feltételeket a hobbijukhoz, a szórakozásukhoz, ezek az egyesületek és az ebben levő horgásztársak élhessenek azzal a jo ggal, hogy továbbra is tudjanak horgászni. Ezekről a területekről ne kelljen nekik eltávozni, vagy ha el kell távozniuk, akkor bizony igen kemény feltételek mellett lehessen csak ezt velük megtenni.
