Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 3 (249. szám) - A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DEMETER ERVIN (MDF): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - POZSGAI BALÁZS (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ):
956 ő, illetve frakciója támogatná ezt a törvényjavaslatot, sőt szavakban dicsé rte is. Ezért néhány olyan dologban megpróbálom meggyőzni, hogy ez a támogatás még hathatósabb legyen a holnapi szavazásnál, mert szerintem néhány fölvetése nem igaz. Az egyik dolog inkább csak egy tisztázandó kérdés. Remélem, frakcióvezető úr nem lepődik meg azon, ha a kormánypárti képviselők együttműködnek, mindennapos együttműködésben vannak a saját minisztériumaikkal, tehát majdnem mindegy, ki nyújtja be a módosító javaslatot, hiszen mindennapos egyeztetésről van szó. Viszont lehetőségünk van arra, hogy így gyorsabban és az önkormányzatok érdekében hamarabb megtörténhessen. Reagálnék arra az észrevételére, ami az április 14e, november 14e problémájára vonatkozik. Ha visszaemlékszik rá Demeter Ervin, én tavaly és tavalyelőtt is elmondtam azt, hogy ennek a bizonyos hólabdaeffektusnak egyik nagyon fontos jellemzője, hogy soha nincs elég pénz, soha nincs annyi pénz, amennyi igényt beadnának az önkormányzatok a címzett és a céltámogatásra. Tehát mindig kevesebb pénz van. Ez egy olyan adottság, amely a költsé gvetésből fakad. Ezért teljesen mindegy, hogy mikor van ez az időpont. Az idei 39 milliárd is hatalmas küzdelmek árán született. Az előző évben 33 milliárd volt, az azt megelőző évben 27 milliárd és így tovább. De természetesen egyik összeg sem elegendő az összes támogatás kielégítésére. (19.00) Ily módon nem kerül sem a kormány, sem a Ház, sem maga a törvény komoly zsákutcába, hiszen sajnos nem tudunk annyi összeget megszavazni, mint amennyit igényelnének az önkormányzatok. A másik... - és itt remélem, hog y Demeter Ervin érti, amit most hosszabban kell hogy fejtegessek. Ugye, azt is a kormány számlájára írta, miszerint a támogatások mértékét csökkenti, és ezt úgy értelmezte, mintha most el kívánná sorvasztani ezt a támogatási lehetőséget. Ugyanakkor, ha job ban utánagondol, a következőről van szó; hogyan lehetséges az, hogy az országban több beruházás létesüljön: ha magasabb ez a mérték, vagy alacsonyabb ez a mérték? Könnyen bizonyítható matematikailag, hogy ha a kormány - most csak hasszámokat mondok - 50 sz ázalékos támogatást ad bizonyos ügyekhez, és az önkormányzatoknak - idézőjelben - csak 50 százalékot kell hozzátenniük, akkor az országban kevesebb az összes megvalósuló beruházás, minthogyha a költségvetés több pénzt tud adni, és az önkormányzatokat stimu lálja arra, hogy tegyenek hozzá többet. Tehát például, ha csak 20 százalék támogatást tud adni a kormány, és 80at kell az önkormányzatoknak biztosítani, és föltételezzük, hogy az önkormányzatok képesek előteremteni ezt a 80 százalékot, akkor ugyanazon öss zegből - hangsúlyozom: ugyanazon összegből - az adott példa szerint 2,5szer annyi beruházást lehet megvalósítani. Márpedig képviselőként az is érdekünk, hogy az országban előálló összes beruházás és fejlesztés több legyen. Tehát van egy ilyen, kicsit filo zofikus megfontolás is amögött, hogy ameddig az önkormányzatok potenciálisan képesek előteremteni a saját erőt a beruházásokhoz, addig kicsit érdekeltek vagyunk abban, hogy a támogatás mértéke kisebb legyen. Nem akarom teljesen kiragozni ezt a problémát, d e bizonyítható - matematikai eszközökkel bizonyítható , hogy a kisebb támogatási mérték mellett az országban megvalósuló összes önkormányzati beruházás több lesz, feltételezve, hogy a saját erő az önkormányzatoknál rendelkezésre áll. Nem tudom, hogy siker ülte meggyőznöm képviselő urat, de kérem, hogy ezt ne írja a kormány számlájára, inkább ezen filozófiát gondolja át, ez van mögötte: az országos összintegrált beruházási mennyiség lehessen több évről évre - már amennyiben ez lehetséges. Ugyanezen filozóf iát követi a másik fölvetése, hogy a célokat szűkítette a kormány. Természetes, hogy szűkíti a célokat, hiszen csak bizonyos preferenciák megjelölése mellett tudjuk azt biztosítani, hogy ténylegesen azon célokra költsük el a közpénzeket, amelyek a legfonto sabbak. Ha nagyon széles kört jelölnénk meg, akkor mindenütt egy kicsit segítenénk, de nem igazán segítenénk egyegy ágazaton belül.
