Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 3 (249. szám) - A védjegy és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
944 produktumnak kedvező lesz a parlamenti fogadtatása is, és egy - a minő ségvédelem, az áruk azonosítása és a termelők védelme szempontjából fontos - jogintézménynél ismét előbbre lépünk. Úgy gondolom, hogy ez a mostani előterjesztés színvonalában, indokoltságában, kidolgozottságában és a parlamenti bizottságnak az erre való re agálásában egyaránt példaértékű lehet, és remélem, hogy a magyar törvényhozás későbbi munkájában is hasonlóan jó és színvonalas produktumokkal fogunk találkozni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. M egkérdezem a többi képviselőcsoportot, hogy kíváne valaki a képviselőcsoport nevében megszólalni. Megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, aki a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja nevében kíván megszólalni. IVANICS ISTVÁN (KDNP) : Köszönö m a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvény, gondolom, egy nagyon fontos állomásához érkezett a parlament elé való beterjesztésével - amely lehetett volna azért korábban is. De mindenesetr e megállapíthatjuk, hogy az áru- és szolgáltatásjelzők jogának újraszabályozásával ez a terület fontos állomásához érkezett. A védjegyek honi fejlődésére figyelemmel elmondható, hogy az a kezdetektől, az 1890. évi II. törvénycikkbeli első normatív szabályo zástól kezdődően - a gazdasági környezet alakulását követő állandó korrekciók szükségessége mellett - alapvetően illeszkedett a nemzetközi intézményi fejlődés áramába, különösen arra tekintettel, hogy az ipari és kereskedelmi tulajdon oltalma patinás alapo kmányának minősülő párizsi uniós egyezményhez hazánk már a századelőn, 1909ben csatlakozott. Információs minőségjelző és reklámhordozó funkciói alapján pedig nem véletlen, hogy a gazdasági verseny egyik meghatározó eszközeként a védjegyek jogi oltalma ker eskedelmi jogi, illetve versenyjogi dogmatikai rokonítást nyert. A rendszerváltozás, a piacgazdasági intézményrendszer alkotmányos alapértékké minősítése természetesen az igen szorosan gazdasági kötődésű iparjogvédelmi normaanyag átalakításának igényét is gyorsan felszínre hozta. Nem véletlen, hogy például a védjegybejelentések számának ugrásszerű növekedése is ezen időszakhoz köthető, és a védjegyek s más árujelzők alkalmazása napjainkban reneszánszát éli. Ehhez kapcsolódó káros kísérőjelenségként azonban - a közmorál utóbbi évekbeli drasztikus romlásának és a feketegazdaság elburjánzásának csalhatatlan jeleként - virágzik az árujelzőkkel való visszaélés is, mely egyrészt a más piaci szereplők teljesítményének etikátlan kihasználását, tisztességtelen versen yelőnyt eredményez, másrészt a fogyasztók becsapásával azok bizonytalanná, bizalmatlanná válásához vezet még a közismert márkák tekintetében is. Mindez pedig nem csupán a védendő jogosulti érdekeket, hanem a klasszikus védjegyfunkciók teljesülését is veszé lyezteti. A hamisítványok elterjedése tehát beláthatatlan gazdasági károkkal, sőt presztízsveszteséggel járhat és jár hazánk számára a nemzetközi megítélés síkján is. A védjegy ugyanis a gazdasági verseny és a kereskedelem elengedhetetlen elemeként, mindez ek tükrözőjeként bizonyos mértékig keresztmetszetet is ad e környezetről. A jelzett megváltozott körülmények között az oltalomra érett érdekek védelmének feladatával a '60as években alkotott védjegyjogi jogszabály nem képes megbirkózni. A szabadalmi jog 1 995. évi újrakodifikálása és a mintaoltalmi rendszer korábbi kiépítése, finomítása, valamint a versenyjogi kódex megalkotása után - az említett változásokra és veszélyekre figyelemmel - időszerűnek, sőt kissé - ahogy említettem - megkésettnek is mondható a kormány előterjesztése a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmának törvényi szabályozásáról. A szabályozás időszerűségének előbb taglalt indokait azonban más éllel is hangsúlyozni kell. A javaslat miniszteri indoklása ugyanis precízen felsorolja a nemze tközi jogfejlődés azon fejezeteit és forrásait, amelyek a javaslat elkészítésekor is a kodifikátorok iránytűjeként szolgáltak; a hazai jogi normarendszer fejlesztése és a nemzetközi, különösen a modern európai jogfejlődés medrébe illesztése, a nemzetközi m ultilaterális iparjogvédelmi megállapodások, az 1993. évi magyaramerikai
