Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. március 3 (249. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: dr. Kiss József (MSZP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
923 támogasson. Bizottságunk azóta is foglalkozott ezzel a téma körrel, és mint ahogy miniszter úr is említette, most, a tavasz folyamán napirendre tűzzük ismételten. Azért kértem csak szót, hogy a jogos türelmetlensége mellett azért egy dologra felhívjam a figyelmet: itt egy olyan összefüggő, többtényezős problémáról van szó, amely természetesen a különböző gazdasági ágazatokat, a településeket, a táj- a természetvédelem különböző összefüggéseit érinti, amit nem lehet egy egyszeri, jól kitalált, valamilyen nagyberuházással megjavítani, feljavítani. Azért is van, hogy e gy hosszabb távú cselekvési programnak kell készülni, ami természetesen alaposabb előkészítő munkát igényel. Ezért tudomásul vettük azt, hogy most, ebben az időszakban erre az előkészítő munkára sor kerülhetett, és kölcsönösen, önnel együtt bízunk abban, h ogy ennek eredményeként természetesen sokkal jelentősebb fejlesztési tevékenységre is sor fog kerülni a jövőben. Erre a bizottsági ülésre tisztelettel várjuk önt, invitáljuk, és gondolom, hogy hamarosan erre sor fog kerülni. Köszönöm szépen a figyelmet. (T aps a kormányzó pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Szabó Iván frakcióvezető úr, MDNP. Megadom a szót. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtá rsaim! Túl gyakran vagyunk napjainkban tanúi annak, hogy különféle közvéleménykutatások, sajtóorgánumok arról hoznak híreket, hogy a Ház a demokratikus intézményrendszer keretén belül a legkevésbé tartozik azok közé az intézmények közé, melyek iránt a lak osság nagy része valami nagy bizalom, szimpátiakifejezéssel élve fordul akkor, amikor ügyesbajos dolgai vannak. Vannak, akik rendkívül szeretnék leegyszerűsíteni ezeket a dolgokat, és néha hallani olyan véleményt, hogy az Országgyűlés tekintélye pontosan amiatt olvad el - ami talán az Országgyűlés egyik legkarakterisztikusabb feladata , hogy itt politikai viták is nagyon korlátozott időben és számban, de folynak a napirend előtti felszólalások tárgyában, és ez a kérdés úgy vetődik föl, hogy ha ezt szabál yozzuk, akkor evvel helyre lehet állítani a parlament tekintélyét. Úgy hiszem, hogy ez nagyon felszínes megközelítés, kedves képviselőtársaim, mélyebben kell keresnünk az okokat. Azt hiszem, hogy karakterisztikus volt az elmúlt hetek eseményeiben, hogy azo k a gazdák, akik éppen egy parlament által hozott törvényi rendelkezés jogorvoslatáért fordultak, illetőleg protestáltak az utakon, azok még véletlenül sem a parlament mezőgazdasági vagy pénzügyi bizottságához fordultak; köztisztviselőket, minisztereket ig yekeztek lecsalni Kiskőrösre, a parlament eszükbe se jutott, pedig nyilvánvaló, hogy az orvoslás elsődleges helye az Országgyűlés, hiszen ha törvényt kell módosítani, akkor ebben a Házban kell törvényt módosítani. Az az érzésem, hogy ennek az a magyarázata , hogy a tisztelt Ház, amely elméletileg a törvényhozó hatalom megtestesítője, az elmúlt időszakban kezd úgy működni, pontosan azt a képet festi, mint egy túlduzzasztott iktató, ahol egész egyszerűen csak a törvényességi pecsétet nyomják rá a kormányzat ro sszul vagy teljesen előkészítetlenül idekerült törvényjavaslataira, amelyek mögött nincs hatástanulmány, nincs helyzetelemzés, és utána, egykét hónap múlva most már sorozatban kezdjük azokat a törvényeket módosítani, amelyeket novemberben, decemberben meg hoztunk. Azon kívül, hogy a pecsétet rányomjuk, a tisztelt Háznak még van egy másik kötelezettsége: szépen átküldi a köztársasági elnök úr hivatalához, hogy a kipontozott helyen a kiadmány hiteléül lenne szíves aláírni; és innentől kezdve a felelősséget le veti magáról a Ház. Vagy a köztársasági elnök úr - ha úgy gondolja - küldje vissza, vagy majd elmegyünk az Alkotmánybírósághoz, és ott kerül végleg eldöntésre, hogy mit lehet csinálni. Azt hiszem, hogy ez a gyakorlat az, amely a bizalmat a parlamentben a l akosság nagy része előtt elvetette; és az, hogy érdemi viták helyett az olyan javaslatok is, ahol a szakemberek, amikor egy
