Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP):
87 leginkább. Nem vitatom, hogy Szeged vagy Pécs gazdasági teljesítményében is jelentős szerepe volt a határon túli kapcsolatoknak, de Baja gaz daságában volt a legnagyobb arányú ez a kapcsolat, illetve a kereskedővárosi hagyományokra alapozva itt volt legnagyobb szerepe az odaátról érkező vásárlóerőnek. Reméltük, hogy a válsághelyzet megszűnésével a gazdasági kapcsolatok legalább a korábbi szintr e állnak vissza, de sajnálatos módon e várakozásunk ez idáig nem teljesült. Tisztelt Országgyűlés! Bajának és környékének kultúrája sajátos kultúra, amely az együtt élő nemzetiségek kultúrájának ötvözeteként állt össze egésszé . A XVIIXVIII. században betelepült szerbek, bunyevácok és németek mellett a történelem viharai a térségbe sodortak tótokat, felvidéki magyarokat és székelyeket is. A különféle népcsoportok, nemzetiségek Baján és környékén mindig is egymást megértve és ti sztelve éltek együtt, a bácskai embereket a megértés és a türelem vezérelte. A zsidóság második világháború alatti holocaustját, illetve a háború utáni kitelepítéseket kivéve nem lelhető fel a történések könyvében olyan adat, amely szerint valamely sérelem nek népcsoporthoz, nemzetiséghez vagy bármely valláshoz való tartozás lett volna oka Baján vagy Baja közvetlen környékén. Tisztelt Országgyűlés! Sajátos kultúrájának következtében Baja és vidéke mindig is kibocsátó, illetve befogadó volt. E térség nagy szá mban indított útnak a politikában, a közéletben, a tudományban, a művészetekben vagy a sportban jelentős eredményt elérő személyiségeket, és befogadta azokat, akiket a bácskai táj és a bácskai kultúra megigézett. Közülük meg kell említenem Mészáros Lázárt, aki az 184849. évi forradalom és szabadságharc egyik kimagasló egyénisége, az első hadügyminiszter és Baja város első választott képviselője volt az 1848as Országgyűlésben. (22.00) Felemelő érzés volt, amikor a Honvédelmi Minisztériumban tavaly résztvev ője lehettem annak a bensőséges ünnepségnek, melynek során a mai utódok emléktáblával tisztelegtek nagy elődjük emléke előtt. Amilyen felemelő érzés volt részt venni ezen az ünnepségen, olyan nagy keserűséggel értesültünk arról a későbbi döntésről, mely sz erint születésének 200. évében Baján felszámolásra került, illetve kerül a nevét viselő gépesített lövész zászlóalj, a korábbi Mészáros Lázár gépesített lövészdandár. Évszázadok óta Baja mindig is helyőrségnek adott otthont, annak léte beépült a város tuda tába és kultúrájába. Így e döntést a város lakossága veszteségként éli meg. Ennek ellenére a döntést, ha sajnálkozva is, de tudomásul vesszük. Szeretnénk és kérnénk viszont, hogy azok a kulturális értékek, amelyek Bajához kötődnek - Mészáros Lázár kopjafa, emlékfal, könyvtár, helyőrségi művelődési otthon , maradhassanak Baján, illetve oldódjanak meg a honvédségi lakások ügyei, melyekben az önkormányzat és a HM között csaknem három éve folynak tárgyalások. Meg kell említenem Türr István nevét is, aki Itáliá ban Garibaldi oldalán tett hitet a népek szabadsága mellett, de amit kevesen tudnak róla: korának jeles mérnöke is volt. Olyan létesítmények fűződnek a nevéhez, mint a Korinthoszicsatorna vagy a Baja – Bezdán távcsatorna. Jeles és talán legismertebb fia vol t Bajának Jelky András, aki kalandos életútja során bajai szabólegényből Batávia kormányzói székéig küzdötte fel magát. A bácskai táj, a Duna és az ártéri erdők bajaiak sorát inspirálta a képzőművészet irányába. A teljesség igénye nélkül említem meg Tels E de, idős és ifjabb Éber Sándor, Éber Anna, Nagy István, Rudnay Gyula, Tornyai János, Weintráger Adolf, Miskolczy Ferenc, B. Mikli Ferenc, Udvardi Erzsébet vagy Bartos Endre nevét, akik Bajáról indulva vagy oda visszaérkezve jelentős mértékben hozzájárultak a magyar képzőművészet egyetemes értékeihez. Nagy fia volt Bajának Tóth Kálmán, a múlt század második felének kiemelkedő lírikusa is. Déry Frigyes emlékét ma Baján a Dérykert őrzi, pedig annak helyén a Déry Múzeumnak kellene állnia. A Bajáról induló, kie melkedő mecénás ugyanis gazdag gyűjteményét szülővárosának akarta adományozni, és a létesítendő múzeum a mostani Dérykert helyén került volna felépítésre. Az első világháborút követő határszéli helyzet, valamint a szerb megszállás miatt azonban a múzeum m egépítésével várni nem tudott, így azt másik kedves városában, Debrecenben valósította meg.
