Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 25 (248. szám) - Dr. Roman Herzog, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke beszédének tolmács által fordított szövege - TOLMÁCS
859 befejeztével mindnyájunk számára kihívást jelent - egyben az összeurópai struktúrák elmélyítésének is hajtóereje. Ezt ma önök előtt még egyszer teljes meggyőződéssel szeretném megismételni. Magyarország már tagja az Európa Tanácsnak és az EBESZnek. Az Európai Unióhoz és az Északatlanti Szerződés Szervezetéhez vezető út tehát világosan kirajzolódott már, még akkor is, h a tudom, hogy sokan úgy érzik, a tempó nem elég gyors. Természetesen az egyesült Németország nyomatékosan támogatja Magyarországnak az Európai Unióhoz és a NATOhoz való csatlakozását. S természetesen arról is meg vagyok győződve, hogy Magyarország az első jelöltek közé fog tartozni, akiket fel fognak venni a NATOba és az Európai Unióba. (Taps.) Nagyon mély benyomást tett rám, hogy milyen következetességgel és milyen kitartással készíti elő Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozást. Legyünk őszinté k, csak a reformok jelenthetik az európai utat, és ez bizony nagyon intenzív törvényhozási munkát tételez fel. Külpolitikai szempontból Magyarország nagyon jelentős lépéseket tett, és ezek megkönnyítik számára az európai struktúrákhoz vezető utat. A szomsz édaival való kapcsolatai alakításában Magyarország realitásérzékről és pragmatizmusról tett tanúbizonyságot. A Romániával és Szlovákiával kötött alapszerződés megkötése nemcsak a kétoldalú kapcsolatok alakulásának a szemszögéből fontos, hölgyeim és uraim, hanem központi, kulcsszerepet játszik a közép- és keleteurópai térség stabilitása szempontjából, és így az európai atlanti struktúrák bővítésének szempontjából is. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Az atlanti szövetség következetesen fogja folytatja nyit ási politikáját. Júliusban Madridban meg fogják nevezni azokat a jelölteket, akik elsőként csatlakozhatnak, és ezzel párhuzamosan kidolgozásra kerül majd egy átfogó kísérő program azokkal az országokkal való együttműködésre, amelyek csatlakozásáról a konkr ét tárgyalások még nem kezdődhetnek meg. Az egybenövő Európában azonban Oroszországnak és Ukrajnának is meg kell találniuk a biztos, szilárd helyüket. Európában béke, biztonság és stabilitás nélkülük nem képzelhető el. Tehát mindenképpen biztonságpartneri kapcsolatra van szükség Oroszországgal és a már említett Ukrajnával. A célunk az, hogy sikerüljön megállapodni egy olyan chartában, amely meghatározza az együttműködés területeit, és konzultációs mechanizmusokat határoz meg, és Oroszországnak ebben a testü letben mindenképpen egyenjogú partnernek kell lennie. Az európai integráció nem halad magától előre, nem működik automatikusan és nem is külső kényszerek eredménye, amelyre mi ne tudnánk befolyást gyakorolni. Európa kiépítése, létrehozása sokkal inkább att ól függ, hogy milyen politikai akaratunk van nekünk. Ez mindenekelőtt a polgárok politikai akaratát jelenti - tőlük függ. A következő években Európa irányt adó elhatározások előtt áll, és ezek jelentőségét csak az európai integráció alapító szakaszával leh et összehasonlítani. Olyan döntésekről van szó, amelyek évtizedekre meg fogják határozni Európa arculatát és súlypontját a világban. Ma egészen egyedülálló jelenséggel szembesülünk. Polgáraink egyrészt felismerik, hogy a nagy európai problémákra csak közös en lehet megoldást találni, de ugyanakkor szkeptikusak is az integráció elmélyülésével kapcsolatosan, amelyet tévesen a centralizáció és a bürokratizálódás szavakkal azonosítanak. Az egészséges kételkedés persze önmagában nem elítélendő. A német filozófus, Schopenhauer egyszer azt mondta, hogy éppen a szkepszis, a kétely - az ellenzék - a parlamentben, jótékony hatású és szükséges. (Taps.) De a szkepszis, a kételkedés önmagában még nem elég. A nagy európai víziót azért nem szabad szem elől téveszteni eközbe n. De, hölgyeim és uraim, a víziók sajnos kényelmetlen dolgok; éppen ez különbözteti meg őket az utópiáktól. Az utópiák beteljesüléséért senki nem felelős, mert nem is lehet megvalósítani őket. Azonban a víziók valóraváltásáért mi magunk vagyunk a felelőse k, és a mi feladatunk, ennek a generációnak a feladata ennek a végrehajtása. (Taps.)
