Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 25 (248. szám) - Dr. Roman Herzog, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke beszédének magyar nyelvű hiteles fordítása - DR. ROMAN HERZOG, a Német Szövetségi Köztársaság elnökének
855 kiterjesztése, a NATO megnyitása és az EBESZ kiépítése az európai biztonság egyetlen felépítményének részei. Az egymást átfedő tagságok sokféle struktúrája némely rendszerezőt arra ösztönözhet, hogy vagy az ezen tagságok közt meglevő különb ségekre koncentráljanak, vagy ellenkezőleg, dogmatikus szimmetriát követeljenek meg köztük. Úgy gondolom részemről, hogy éppen a rugalmas és ezért pragmatikus összjátékban rejlik az európai intézmények kiterjesztésének és elmélyítésének legnagyobb lehetősé ge. Gyakran mondtam, hogy a bővítési tárgyalás, amelyre a hidegháború vége mindannyiunkat ösztönöz, az összeurópai struktúrák elmélyítésének hajtóereje is lesz. Ezt ma Önök előtt szeretném teljes meggyőződésemmel megismételni. Magyarország már tagja az Eur ópaTanácsnak és az EBESZnek; útja az Európai Közösségbe és az ÉszakAtlanti Szövetségbe már előre megrajzolt, még ha azt is tudom, hogy a haladás egyesek számára nem elég gyors. Az egyesült Németország természetesen továbbra is teljes erejéből támogatja Magyarország belépését az Európai Közösségbe és a NATOba. És természetesen arról is meg vagyok győződve, hogy Magyarország az első jelöltekhez fog tartozni, akiket felvesznek a NATOba és az Európai Közösségbe. Benyomást tett rám, hogy Magyarország milyen következetességgel és állhatatossággal készül az Európai Közösségbe való belépésre. Legyünk őszinték: Csak a reformirányzat az európai irányzat is, és ez intenzív törvényhozói munkát tételez fel. Magyarország külpolitikailag jelentős lépéseket tett, amely ek megkönnyítik számára az utat az európai struktúrákba. Szomszédaihoz való kapcsolatainak alakításánál realitásérzéket és pragmatizmust mutatott. A Romániával és Szlovákiával megkötött alapszerződések nemcsak az államok közötti kétoldalú kapcsolatok fejlő dése miatt fontosak, hanem, Hölgyeim és Uraim, kulcsfontosságú jelentőségük van a közép- és keleteurópai térség stabilitásában és ezáltal az európaiatlanti struktúrák kiterjesztésében is. Az Atlanti Szövetség következetesen folytatni fogja nyitási politi káját. Madridban júliusban megnevezik az első nyitási lépések jelöltjeit. Ezzel párhuzamosan kifejlesztünk egy átfogó kísérőstratégiát az együttműködés kiépítéséhez olyan országokkal, akikkel még nem lehet konkrétan csatlakozásról tárgyalni. Az egyesülő Eu rópában Oroszországnak és Ukrajnának is meg kell találnia szilárd helyét. Oroszország nélkül nem képzelhető el béke, biztonság és stabilitás Európában. Szükségünk van tehát az Oroszországgal és a már említett Ukrajnával kötött szövetség biztonsági partners égére. Célunk az, hogy létrehozzunk egy olyan alapokmányt, amelyben definiálásra kerülnek az együttműködés területei und rögzítésre kerül egy konzultációs mechanizmus. Oroszországnak ebben a testületben egyenrangú partnernek kell lennie. Az európai integrá ció nem örökmozgó, Hölgyeim és Uraim. Nem is olyan kényszerítő tényezők eredménye, amelyre már nincs befolyásunk. Európa felépítését sokkal inkább politikai akaratunk fogja mértékadóan meghatározni - és ez mindenekelőtt polgártársaink és polgártársnőink ak aratát jelenti. Európa a következő években olyan irányzatot megszabó döntések előtt áll, amelyek jelentőségükben csak az Európai Integráció alapítási fázisához hasonlíthatók. Olyan döntésekről van szó, amelyek évtizedekre kialakítják Európa arculatát, és d öntően meghatározzák súlyát a világban. Ma különös jelenséggel találkozunk: polgáraink egyrészről felismerik, hogy a nagy európai problémákat csak együtt lehet megoldani, ugyanakkor kétkedve tekintenek egy elmélyülő integráció elé, amelyet helytelenül a kö zpontosítás és bürokratizálódás ingerlő szavaival azonosítanak. Egy egészséges kétkedést önmagában nem kell elátkozni. Arthur Schopenhauer német filozófus mondta egyszer: "A kétkedés az, ami a parlamentben az ellenzék. Jót tesz és szükséges." De a kétkedés önmagában természetesen nem elég. Nem veszíthetjük el Európa vízióját. És sajnos, Hölgyeim és Uraim, a víziók kényelmetlenek, ez különbözteti meg őket az utópiáktól. Az utópiák megvalósításáért egyáltalán nem felel senki, mert nem is megvalósíthatók. De a víziók megvalósulásáért mi magunk vagyunk felelősek. Ez a mi feladatunk ebben a generációban.
