Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 25 (248. szám) - A határőrizetről és a Magyar Köztársaság Határőrségéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - PÓDA JENŐ (MDF):
802 folyamat kellős közepén a határőrség kapcsán azt hajtja végre a kormány - a parlament támogatásával , hogy egyre inkább hivatásosok szolgáljanak, és lehetőség szerint váltsuk ki a lehető legrövidebb időn belül a sorkatonák, sorhatárőrök munká ját; de mindenféle szempontból közelítve is a lőfegyverhasználat az egyik legfontosabb kérdés. Tehát indokolt az, hogy ne más törvényekre való utalásokkal szabályozzuk ezt a kérdést, hanem ide precízen, pontosan, felsorolással kerüljön be. És nemcsak azért , mert nem képesek az emberek - hiszen persze, hogy képesek - arra, hogy más törvény paragrafusát felütve ezeket a részeket elolvassák, hanem azért, mert lényeges különbség van a rendőrségi fegyverhasználat és mondjuk, a határőrség fegyverhasználata között . A határőrség fegyverhasználata adott esetben több és szélesebb, és ez mindenképpen külön szabályozandó - az előbbiek elmondása szerint. Ugyanígy a feladatmegosztás kapcsán problémákat jelenthet az, hogy a szabályozás elég széles körben törekszik annak me gfelelően a feladatok megosztására, ahogyan tulajdonképpen a határőrség egy elég univerzális szervezet is kell hogy legyen a határőrizettel összefüggésben; hiszen ahogy a törvénytervezet meghatározza, a 20 kilométeres sáv, amelyben mintegy fizikailag próbá lja jelezni azt, hogy melyek a tevékenységi körei ennek - bár nyilván ezen is lényegesen túlnyúlik , szóval ez a 20 kilométeres sáv területében az ország területének majdnem negyedét adja. És értelemszerűen szinte minden előfordul egy ilyen nagy területen is, a specialitásokon túl is; szóval minden olyan dolog előfordul, ami az ország egészében is előfordul. Tehát a határőrség ezen törvényi megfogalmazás szerint szinte univerzális szervezetté kezd kinőni, amely egyesíti mindazokat a szerepeket, funkciókat - a titkos- információgyűjtéstől bizonyos rendészeti, rendőrségi hatáskörbe tartozó dolgokon át, a vám- és pénzügyőrséget érintő kérdéseken keresztül egészen a fegyveres erő funkcióval összefüggésben a honvédelmi kötelezettségig... Tehát ez egy nagyon éles és nagyon finom szabályozást igényel, és a precíz, pontos megfogalmazások ezért elengedhetetlenek, és az utalások nem helyesek minden esetben. Tényleg így van - ahogy az egyik képviselőtársam itt az általános vitában már utalt rá , hogy például a nyomoza ti jogkör kapcsán az embercsempészet, a tiltott határátlépés vagy a határjelek megrongálása egy teljesen természetes és idesorolandó kérdéskör, ami az illetékességet jelenti. De bizony a tömegoszlatás vagy a fedővállalkozás létrehozása mindannyiunk érzése szerint is határeset, nemcsak azért, mert határőrizetről és határőrségről van szó; tehát ez a határeset azt jelzi, hogy bizonyos esetekben indokolt lehet, de általános esetekben nem. Tehát egy precíz, pontos szabályozással jobban körül kell határolni ezeke t a lehetőségeket. Erre vonatkozóan egyébként részletes módosító indítványokat fogunk benyújtani, akár a fegyverhasználattal kapcsolatban, akár mondjuk, ennek a nyomozati jogkörrel összefüggő kérdéskörnek a precízebb megfogalmazása érdekében is. A felelősségmegosztás kérdése az egyik legfontosabb ebben, hiszen nemcsak együttműködésre kötelezettek ezek a szervezetek - beleértve a határőrséget is , de hát ennek megfelelően bizonyos rivalizálás is ki fog alakulni, ahogy ez mindig is megtörténik szer vezetek között. Tehát nagyon fontos, hogy átfedések feleslegesen ne legyenek, de lyukak se képződjenek. Azzal a szabályozási móddal, amelyet így most megfogalmaz a törvénytervezet, a Magyar Demokrata Fórum egyetért; nevezetesen, hogy békében a belügyminisz ter, háborús, minősített helyzetben pedig a honvédelmi miniszter felügyelje a határőrséget. Ennek jelentős külpolitikai és tapasztalati okai vannak. Mindenekelőtt a délszláv válságra szeretnék utalni, képviselőtársaim, amikor ez a modell jól működött. Jól működött, nemcsak azért, mert nem keltett felesleges pánikot azzal az előző kormányzat - ha keltett volna , hogy kénytelen lett volna a hadsereg erőit mozgósítani bizonyos események bekövetkezése kapcsán, hanem ezzel egyben azt is sikerült elkerülni, hogy nem keltett különösebb félelmet a szomszédainkban, félreérthető vagy félremagyarázható félelmet. Tehát arányos fenyegetettségre arányos választ adni különösen fontos, azt hiszem; és ebből a szempontból ez a fajta tagozódás jó lehetőséget nyújt, és a későb biekben is indokolt fenntartani.
