Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 24 (247. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - OLASZ JÁNOS (MSZP):
740 szabályozza a családban nem hagyható vagy család nélkül maradt gyermek, fiatal felnőtt ellátásáról, neveléséről, oktatásáról való gondoskodást; hogyan követi az ál lami gondozásból kikerülő fiatalokat, milyen lehetőséget biztosít életkezdésükhöz. A javaslat II. fejezete 610. §ában tételesen sorolja fel a minden gyermeket megillető jogokat és kötelességeket. A 6. § (1) bekezdése alapvető jogként azt tartalmazza, hog y a gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, jólétét biztosító, saját családi környezetében történő nevelkedéséhez. Ezt erősíti meg a 7. § (1) bekezdése azzal, hogy a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség nem szabad családjától elválasztani. Keveset ér minden törvényes előírás, ha a végrehajtás rendszere nem kidolgozott. Nagy értéknek tartom a javaslatban, hogy a veszélyeztetettség kialakulásának megelőzésére, a krízishelyzet kezelésére szinte teljeskörűen rendelkezik, rendszerbe fogja a gyermek neveléséért felelős szülő jogait, kötelességeit, a helyi önkormányzatok és a jegyző feladatát és hatáskörét; a 17. §ban pedig a veszélyeztetettség megelőzése és megszüntetése érdekében tevékenykedők körét. Itt font osnak tartom kimondani, hogy a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot ellátók munkája egymásra épül, egymásra utalt, kulcsszereplőnek tekintem az egészségügyi ellátást nyújtókat és a közoktatási intézményekben, óvodában, iskolában, napköziotthonba n dolgozókat. E két körben a gyermekekkel való naponkénti találkozás, együttlét alapján a gyermek életének minden rezdülését ismerik, ők érzékelik először apró rezdülésekből, ha a gyermek környezetében valami előnytelenül megváltozik. A rendszeres és rendk ívüli gyermekvédelmi támogatás e törvényben való szabályozása a rászoruló igényjogosult családok jelentős részénél eléri célját: megelőzi, megelőzheti a gyermek családból való kivételét. Mindenhatóságát illetően kétely abban van, hogy különösen a munkanélk üliséggel sújtott régiókban iszonyúan sok olyan család van, ahol jogos az igény; és kérdés, elég lesze az 1997ben erre a célra elkülönített 4 milliárd forint. Az is bizonytalan, hogy a deviáns magatartásformát értéknek felfogó családokban arra használjáke a támogatást, amire adták: a gyermek életkörülményeinek javítására. Jelentősnek tartom - mert ez a támogatás biztosan oda jut, ahová szánják - a 28. § (1), (2) bekezdése szerinti, elsősorban a 67. és a 68. § szerint védelembe vett gyermekek részére adha tó természetbeni ellátást, az általános iskolás gyermekek tankönyv- és tanszervásárlásának támogatását, a gyermekintézmények étkezési térítésének díjkedvezményét. Ma is van sok olyan önkormányzat, amely a teljes összeget átvállalja. Ezzel a támogatással me gelőzhető, hogy éhezzen a gyermek, megelőzhető a fizikai állapot romlása. Számomra érthetetlen a mai gyakorlat - hiányolom egyébként a javaslatban is a határozottabb megfogalmazást , hogy az általam ismert esetek jelentős részében lényegesen több a termés zetbeni juttatáskénti ingyenes étkezést igénybe vevő gyermek, mint a pedagógiai célú napközis foglalkozás. A veszélyeztetettség megelőzésének egyik leghatékonyabb lehetősége marad így kihasználatlanul. A deviáns, ingerszegény környezetből való napközbeni k iemelés - feltételezem, hogy iskolába jár a tanköteles gyermek , a kulturált környezet, az elfogadható körülmények között élő társak, az értelmes elfoglaltság, a másnapi órára való felkészülés lehetőségének biztosítása megindítója lehet, lehetne a gyermek ben egy olyan igényszint kialakulásának, amelynek birtokában környezetét is alakítani tudná. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter úr az általános vita megkezdésekor expozéjában elmondta, hogy a ma működő gyermekvédelem egyre nagyobb arányban bizonyul alkalmatl annak a gyermekek védelmének szolgálatára. Külön gond, hogy az elavult intézeti struktúra egyre több pénzt emészt fel anélkül, hogy a gyermekek sorsa valamelyest is javulna. Csizmár Gábor képviselőtársam az Állami Számvevőszék vizsgálatára alapozva fogalma zott úgy, hogy a nagy, osztatlan állami nevelőotthonok fenntartása és működtetése rengeteg forrást vesz el a gyerekektől. A jelenlegi állapot tarthatatlanságát mutatja mindkét megállapítás.
