Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 24 (247. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
738 Köszönöm szépen. Megadom a szót Götzinger István képviselő úrna k, Magyar Szocialista Párt; őt követi Olasz János képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A politika sokféle meghatározásából egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni. Eszerint a politika funkcióját tekintve elsősorban célkitűző tevékenység, amelynek a nyilvánosság előtt is megjelenő centrumában a törvényhozás áll. A mindennapi nyilvánosság előtt kevésbé látható, de talán fontosabb mindaz, ami egy törvény megszületését megelőzi és ami követi: az elérni kívánt cél megvalósulása. A törvényjavaslat vitájában ehhez a két témakörhöz kívánok hozzászólni. A napirenden lévő javaslat több szempontból is az egyik legmegalapozottabb törvénytervezet. A nyolcvanas években néhány igen jelentős társadalomkutatás folyt hazánkban, amelynek megemésztésével és szükséges mértékű folytatásával ma is adósok vagyunk. A kutatások egy része közvetlenül vagy közvetve a gyermekek és az ifjúság helyzetére, szocializációs problémáira irányult. Azt hiszem, hog y mindazok, akik közreműködtek a törvényjavaslat előkészítésében, ismerték ezeket a kutatási eredményeket, szembesültek azzal a társadalmi valósággal, amelyet ezek a kutatások feltártak. (21.00) Közismert, hogy a gyermekkorban elszenvedett ártalmak és hián yok épülnek be a legmélyebben a testbe, a lélekbe, meghatározzák az egész további életünket. Kevésbé volt ismert, hogy ezek az ártalmak és hiányok milyen széles körben érintik és veszélyeztetik a gyermekeket és az ifjúságot; és kevésbé volt ismert, hogy mi lyen szoros összefüggés van a családok társadalmi helyzete és a gyermekeket ért ártalmak és veszélyeztető tényezők között. Ma is hiányosak az ismereteink a társadalomban általános nevelési szokásokról, a szülőket vezérlő nevelési elvekről. A magyar társada lom értékrendjében a családnak és a gyermeknek fontosabb szerepe van, mint más olyan országokéban, amelyekben erre vonatkozó összehasonlításokat végeztek. Ennek ellenére egy vizsgálat szerint a gyermekeknek csak negyede él érzelmi melegséggel telt, megértő , optimális családi légkörben; nem ritka az érzelmileg sivár, pozitív élményekben szegény környezetben élő gyermek. Ugyancsak kutatási adatok szerint az elmúlt évtizedekben nem csökkent, hanem nőtt a fizikai büntetés aránya az otthoni nevelésben. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy nálunk szerencsésebb és gazdagabb országokban is általános jelenség az érzelmi elszegényedés, a közöny és az élet általános eldurvulása. A modernizációnak nevezett folyamat egyik ellentmondása, hogy amíg a tudomány és a t echnika lehetővé teszi, hogy biztonságosabbá és kényelmesebbé váljon az élet, mégis egyre sérülékenyebbek, védtelenebbek és kiszolgáltatottabbak vagyunk számtalan dologgal szemben, különösen a gyerekek és az idős emberek. Ezzel szembe kell néznünk, mint ah ogy ennek a törvényjavaslatnak a készítői tették a gyermekek védelmében. Tisztelt Képviselőtársaim! Olyan államigazgatási törvényről tárgyalunk, amely célja szerint beavatkozik a magánéletbe, a civil életbe. Ez önmagában is probléma, ha nem tekintünk arra, hogy esetenként a kötelezés és a kényszer eszközeivel is. Probléma és örök kérdés, hogy szabade és milyen módon szabad a jognak behatolnia olyan területekre, ahol az emberek közötti viszonyokat a közösen elfogadott értékeknek, a megértésnek, a helyzetek és cselekvések közös értelmezéséből kialakított szokásoknak kell szabályoznia. Ha a mindennapi élet szokásai és szabályai helyére belép a jog, akkor a joggal szemben meggyengülnek ezek a mindennapi életből fakadó szokások, a mindennapi élet értékei, akkor nem azokra a közös értékekre hivatkozunk a konfliktusainkban, amelyeket valamennyien elfogadunk, hanem a jogra hivatkozunk. Ez a probléma megoldhatatlan. Megoldhatatlan, mert van olyan társadalmi érdek, amely másképp nem oldható meg - a gyermekek védelme m ásképp nem oldható meg.
