Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 24 (247. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSIGE JÓZSEF (MSZP):
734 intézményhálózatban a szükségesnél jóval alacsonyabb az ott foglalkoztatottak képzettségi szintje, amelyre minden felszólalás kitért. Tehát úgy gondolom, ezek is feszültséget fognak majd a törvény végrehajtása során okozni. S hogy mekkora problémák lehetségesek, arra vonatkozóan csak idézném az országgyűlési biztosnak a múlt év novemberében megjelent vizsgálat i anyagát, amely a speciális gyermekvédelmi intézményekben uralkodó állapotokkal foglalkozik. Néhol az anyagi és a személyi feltételek hiánya miatt valóban katasztrofális és lehetetlen állapotok alakultak ki. Az említett problémák miatt némi aggodalommal f ogjuk majd a gyermekvédelmi törvényt az útjára bocsátani, ugyanakkor reménykedünk abban, hogy maga a törvény lesz az, amely saját feltételeinek kialakítását, kialakulását elősegíti. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraib an.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Csige József képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Őt soron követi majd Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony, Magyar Szocialista Párt. CSIGE JÓZSEF (MSZP) : Elnök Úr! Kedves Képviselőtá rsaim! Úgy gondolom, indokolt ez a megszólítás ma, hiszen oly kevesen vagyunk, hogy aki még ilyenkor is kitart, igazán kedvesnek, beleérzőnek gondolhatjuk egymást, mindnyájunkat. Számomra különösen fontos és különösen kedves ez a törvényjavaslat is, hiszen azokról a gyermekekről, azokról a fiatal felnőttekről, ifjakról szól, akik a társadalomban a leghátrányosabb, a legnehezebb helyzetben vannak. S igazán sajnálom, hogy az általános vita eme szakaszában jószerével csak kormánypárti képviselők előtt mondhato m el. A választóközönség ugyanis azt hiheti, hogy a parlamentben úgy megy a munka, mint a tévéközvetítések idején. Ott ugyanis csak az látszik, hogy ellenzékiek vannak, hébehóba talán még kormánypártiak is, de nem nagyon. Pedig ez az a törvényjavaslat, am ely nem indulatokat és háborúságot, hanem érzelmeket és gondolatokat váltott ki az országgyűlési frakciókban, a patkó különböző oldalain. Számomra különleges élmény volt ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztése és az általános vita eddigi lefolyása is. Az történt ugyanis, hogy a mindenkori szokásomtól eltérően ezúttal az általános vita indításakor nem itt bentről figyeltem a történéseket, hanem közel negyven fokos lázban otthon, a tévéből követtem. (20.40) Előtte a napirend előtti ütésvágás, adokkapok zajlott, és amikor 10 órakor rákerült a sor a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat tárgyalására, mintha a televízió is kicserélődött volna, mintha a tízéves készülékem is emberibbé vált volna, és a mutatott kép is humanizá lódott, és az akkori, addigi céklaszínű vad indulatok helyett egy humanizált emberi légkör kezdett kijönni a készülékből. És én ezt nagyon fontosnak tartom. Akkor, afféle vén tanárként, Arany János jutott eszembe, Arany Jánosnak is induló alapmunkája, a To ldi. Amikor az előzményekből arra lehetett következtetni, hogy György, a rókalelkű báty és a jóravaló, ám nála sokkalta erősebb Miklós között mármár elkerülhetetlen az összeütközés, akár az egymás agyoncsapása is, és amikor a gonosz György után Miklós köv etkezett volna válaszra, azt mondja Arany János: "Lelke gyűlölségén erőt vett valami, valami, nem tudom én azt kimondani." Vagyis itt is az történt. Mert gyermekről, mert hátrányos helyzetű gyermekről van szó, mindenki lelke gyűlölségén erőt vett valami, v alami, nem tudom én azt kimondani. És ez nagyon fontos. Kár, hogy a választóközönség sem mindig érezheti meg, hogy itt bármelyik oldalon ül valaki, ugyanaz a cél, a jobbítás, a szebbítés, a különbbé tétel vezethet mindenkit. Úgy látszik, mégiscsak van remé ny. Valamennyien fontosnak érezzük a gyermekek védelmét és ezt a gyámügyi igazgatást is. Meggyőződésem, hogy módosító indítványokkal, amiről előttem szóló képviselőtársaim már többen szóltak, valóban jobbá, hatékonyabbá tehető ez a törvény.
