Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 24 (247. szám) - Határozathozatal napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
711 rurálisnak nevezett - illetve az évtizedek, évszázad által felhalmozott hátrányokkal küszködő - térségek lemaradnak. Ezt el kell kerülni. Az európai integrációnak is egy alapvető feltétele, hogy mivel nem jótékony sági intézmény egyetlen európai bizottság sem - és a miniszter úr által és mások által idézett bizottságok főleg nem azok , ezért nagy gondot kell fordítani azokra a lépésekre, amelyek a felzárkózás lehetőségét biztosítják. De ismételten nyomatékkal szere tném azt mondani: ha egy befektető, ha egy innovátor, aki idehozza azokat a lehetőségeket, amelyekkel élnünk kell - egy technológiát megújító, akár hazai, akár külföldi befektető , nem az általa kívánt területre kíván bejönni, ha ott nem kap lehetőséget, és nem az országot, ezt a hazát választja befektetése színteréül, hanem Csehországot, Lengyelországot, Spanyolországot vagy más régiót, akkor ez az ország számára hátrányos, és azok a térségek sem tudnak fejlesztési lehetőségekhez jutni, ahol erre rendkívü l nagy szükség lenne. Ezért egy területfejlesztési koncepciónak olyannak kell lennie, amely megtartja ezeket az előnyöket, vonzza az innovációban résztvevőket, és a technológiai fejlődés pedig - a legutóbbi kormányszintű, miniszterelnök úr által is tett ny ilatkozatok alapján - az ország számára, a felzárkózó Magyarország számára rendkívül fontos. A FideszMagyar Polgári Párt érdekelt abban - mint ahogy ennek több alkalommal hangot is adtunk , hogy a multinacionális cégek magyarországi terepválasztásukkal é s ehhez a magyar kis- és középvállalkozók megfelelő kapcsolódásukkal a fejlődés motorjai legyenek. A multinacionális cégek ne szigetszerűen emelkedjenek ki egyegy térségből - hiszen ez a tőkemozgás kétirányú, és ez természetes , hanem az itt megtermelt j avaikat, az itt képződött eredményüket lehetőség szerint fordítsák újabb és újabb elmaradt térségek fejlesztésére. Ehhez egy jól átgondolt, megfelelő távlatokat mutató, előre kiszámítható adó- és kedvezménypolitika szükséges. A mentességek rendszerét úgy k ell kialakítani, hogy az ne egyegy politikai szándékot segítsen elő, hanem a gazdaság, a nemzet arányos fejlődését. A véleményem az - és itt pontosítok, hiszen félreérthető volt, ez nem volt szándékom: mit értek én a város és vonzáskörzetén, a bibói gondo latok kifejtésén, amely véleményem szerint szintén mozgatórugója lehet a fejlődésnek , egyetértek azzal ma már, hogy a hátrányos városkörnyékekben a lehetőséget ugyanúgy biztosítani kell, mint más területeken, hogy a GDP számításánál a megyei jogú város n e terhelje ezt a térséget. (18.50) De ez csak a számításhoz és a lehetséges alapok elnyeréséhez szükséges. Ezt követően ezt a módszert azonnal el kell felejteni, és amikor egyegy térségről átfogóan beszélünk, és annak a fejlesztésére, rendezésére, koncepc iójára ezt követően egy projektet állít össze egy térség, ott a legszorosabb együttműködés szükséges a város és vonzáskörzete között. A városnak és az elmaradott vidéknek a szembeállítása a történelem során soha nem vezetett eredményre, és csak azok malmár a hajtotta a vizet, akik ebből éltek, akik mindig a város és a falu szembeállításából próbáltak hasznot húzni. A város gondoskodik egy adott térség magasabb szintű szellemi és fizikai infrastruktúrájának a meglétéről, gondoskodik néha az ingázóknak a munka lehetőségéről, az oktatás, a kultúra, az innováció magas fokú színteréről. Nem minden teremthető meg a kisebb településeken, ezért egy szimbiózisra van szükség, amely egymásrautaltságot és a kölcsönös előnyök alapján egy szoros kohéziót jelent. Szeretnék n éhány olyan részletkérdéssel is foglalkozni, amely az általános vita keretei között még elviselhető. Én határozottan annak a híve vagyok, hogy minden állami és önkormányzati tőkemozgást, amit a megtestesülő vagyonon keresztül - akár társasági formában, aká r egy magánvállalkozásnak a keretei között - birtokol valaki, a testület döntését és a kincstárban történő elszámolását követően annak a vagyonnak a további mozgását nyilván kell tartani.
