Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - A párizsi békeszerződésről szóló 1947. évi XVIII. törvény 27. cikke 2. pontjában foglaltak végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
71 tudnám elhatárolni attól a szörnyű konzekvenciától vagy minősítéstől, hogy a fasizmus haszonélvezői voltak azok, akik értékesítették ezeket az aranytárgyakat. Tessék ebbe belegondolni! Azok az emberek, akik azt hirdették, hogy a jog, a közösség, a biztonság, azok eközben gátlástalanul, de titokban eladták ezeket a tárgyakat. Telj esen mindegy, hogy mire fordították! Nem vagyunk büntetőbírók vagy nyomozók, de a tény akkor is tény, és itt én megrendülve állok a pénzügyminiszter úr által elmondott igazságok súlya alatt vagy előtt. Ami a konkrét joganyag, ami előttünk fekszik, mélyen t isztelt képviselőtársaim... Előre kell bocsátanom, hogy nemcsak a magyar alkotmány, hanem a magyar Alkotmánybíróság számtalan határozata egyértelműen leszögezte azt, hogy akit alapvető emberi jogaiban megsértettek, annak jogilag kikövetelhető igénye van a reális és tényleges kompenzációra. Mondhatok itt hatósági számokat, mondhatok alkotmánybírósági számokat; csak néhányat fogok megemlíteni, mert számtalan van: 19/1990es, 20as, 21es stb. stb. Ezeknek az a lényege a jelen ügy szempontjából, amit előrebocs átottam, és ezen túlmenően az is, hogy akit alapvető emberi jogában sértenek, csak akkor tehetik meg, ha hasonló jellegű jog védelme megóvása érdekében erre feltétlenül szükség van. De akkor, amikor harmadik személyeknek eladták, eladogatták vagy odaajándé kozták, vagy csak a saját nevükre íratták, akkor ez fel sem merül! Ugyanez az Alkotmánybíróság több határozatában megerősítette a visszakövetelési jogot. Továbbmenve ezen a gondolatsoron szeretnék rámutatni, hogy teljesen irreális jogász számára minden oly an jogszabály megalkotása, amelyet nem előz meg az érintett tény- és jogterületek megfelelő, megnyugtató felmérése. Én úgy tudom, hogy itt sem a károsultak körének, sem a károsítás alá vont vagyon körének felmérése meg sem lett kísérelve. Tehát szó sem leh et jelen esetben a jogi alapon történő rendezésről. Túlmenve ezen, miután előrehaladott az idő, nem kívánom részletesen kifejteni, hiszen - remélem - minden, e Házban ülő bölcs képviselő számára ezek a gondolatsorok már automatikusan jelzik, hogy hova kívá nok eljutni; tehát túlmenve az előzőeken, ha hozzákezd az igen tisztelt magyar kormányzat a végrehajtáshoz, akkor egyértelműen le kell szögezni, hogy nem lehet diszkriminálni a károsultak körében. Csak teljesen lehet egy kárkérdést rendezni; magyarul én az t várom el, hogy a párizsi békeszerződés által érintett teljes károsított kör valamilyen formában egyenletes és tényleges rendezést élvezzen. Ennek keretén belül örülnék, ha a magyar államhatalom, államigazgatás fellépne azoknak a műkincseknek a hazahozata la érdekében, amelyek ugyancsak a párizsi békeszerződés keretében vannak érintve és a második világháború alatt vagy azt közvetlenül követő periódusban jogalap nélkül lettek elvive az országból. (20.40) Egy más vonatkozásra szeretnék rámutatni. Tudjuk, ha máshonnan nem, a sajtóból, hogy az elmúlt 50 év alatt voltak olyan esetek, amikor a magyar államiság érvényesítette az egykori polgárait a párizsi békeszerződés által megvont körbeni sérelem alapján megillető követelési jogot Svájccal, Németországgal szemb en stb., és ezek egy része akceptálást nyert. A kör mértékét én nem ismerem, de történtek ilyenek. Indítványozom, hogy azok az értékek, amelyek ilyen módon a magyar államisághoz kerültek annak ellenére, hogy a magyar államnak a párizsi békeszerződés szerin t nem volt öröklési joga... Mert ez ennek a jogszabálynak az egyik lényeges eleme, hogy csak a károsult, ha ő már nincs az élők sorában, vagy nincs abban a helyzetben, hogy érvényesítse a követelését, akkor törvényes jogutódja, ha pedig azok sem, akkor az a károsult kör, amelyhez tartozottsága miatt érte egykor a hátrány az érintettet - tehát az érvényesíthet, az állam viszont semmiképpen nem. A magyar állam önként lemondott nemzetközi szerződésben a polgári törvénykönyvben egyébként őt megillető jogról. Be fejezve a gondolatsort, miután már így is körülbelül negyedórája veszem el képviselőtársaim idejét, szeretnék rámutatni arra, hogy különös megfontolást érdemel a jelen ügy szempontjából, hogy a mai magyar állam garantálja, hogy olyan személyekhez jusson ez a jelképes mértékű és első tételben folyósításra kerülő kompenzáció, akik valóban az egykor érintett károsulti körhöz tartoztak; és méghozzá olyan módon, hogy garanciával legyen alátámasztva, nehogy etikátlan, illetéktelen és
