Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - Eskütétel - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
8 arról, hogy nincs a Független Kisgazdapártban senki, akit ne rendített volna meg mélyen Solt Ottília halála, hiszen valamennyien a szociális érzékenys ég oly elkötelezett munkatársának ismertük meg Solt Ottíliát, ami valamennyiünk számára példamutatásként értékelhető. Kérem ezért, hogy fogadják a kisgazda frakció őszinte részvétét. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon a korm ány megbízásából dr. Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár úr kíván szólni. Megadom a szót. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés napirend előtt visszatérően foglalkozik a bankprivatizáció kül önböző kérdéseivel. Erre és a mai jelentkezésekre tekintettel néhány aktuális gondolatot és szempontot szeretnék a témában elmondani. Abban talán egyetértés van, hogy a gazdasági rendszerváltás egyik alapvető kérdése a magyar bankrendszer meghatározó részé nek privatizálása. Az előző kormány által megkezdett folyamat az elmúlt másfél évben jelentős lépésekkel előrehaladt. Ma már a leginkább kockázatos üzleti hitelezés nagy részét valódi szakmai befektetők által tulajdonolt kereskedelmi bankok végzik, e tulaj donosok ellenőrző szerepe pedig biztosíték újabb bankkonszolidációs hullámok elkerülésére is. A privatizáció lényeges szerepet játszott abban, hogy '96ban a bankok tőkeellátottsága javult, a minősített kintlévőségek aránya kezelhető szintre csökkent, s a szolgáltatások színvonalának emelkedése is megfigyelhető. A Deutsche Bank kutatóinak friss tanulmánya szerint egy sor pénzügyi mutató alapján a magyar bankszektor tekinthető makroszinten a leginkább fejlettnek a visegrádi országok között. Az előrelépés azé rt is nagyon fontos, hiszen a bankszektor állapota kihat az egész gazdaság teljesítményére, sőt ezen is múlik, hogy tudunke stratégiailag a térség pénzügyi központjává válni. Az egyes bankprivatizációs ügyletek közül a közelmúltban a Budapest Bank, majd a z MHB eladása váltott ki különös közfigyelmet. Korábbi ígéretünknek megfelelően szeretném jelezni, hogy elkészült a Budapest Bank több száz oldalas privatizálási szerződéseinek magyar fordítása, amit a képviselők, illetve szakértőik természetesen megtekint hetnek. Ezzel a lehetőséggel eddig három ellenzéki párt képviselője élt. A szerződés szakmai értékelése részleteiben most nyilván nem vitatható meg, erre talán a parlament gazdasági bizottságában lehetne mód. Egyes megjelent sommás véleményekre reagálva mi ndenképpen szeretném felhívni a figyelmet néhány szempontra. 1. Egy bankprivatizációs ügylet nem minősíthető kizárólag a vételár alapján. A bankprivatizáció elsődleges értelme ugyanis olyan tulajdonosi háttér megteremtése, amely képes a bankműködés szakmai színvonalát és - aláhúzva - biztonságát az európai piacgazdasági normákhoz közelíteni és a bank tőkeerejét növelni. A vételárat tekintve szeretném aláhúzni, hogy a Budapest Bank kétségkívül bonyolult konstrukcióban végrehajtott tőkeemelése után az állam k ezében maradt a részvények 23 százaléka, aminek tervezett, szerződéssel biztosított eladása jelentős bevételt fog eredményezni. 2. A konkrét tranzakciót a szerződéskötés körülményeit mérlegelve szükséges elemezni. '95 végén a Magyarországgal szembeni bizal matlanság - a márciusi stabilizációs intézkedések ellenére - még mindig igen nagy volt, húzódott az IMFmegállapodás is. A Budapest Bank vételétől egymás után két nagy hírű pénzintézet is elállt, ami sajnos önmagában is értékcsökkentő tényező volt. Ebben a helyzetben a Budapest Bank privatizálása a pénzügyi világ bizalomindexének mércéjévé vált, és ezért a sikeres eladás igen fontossá vált. 3. A bankok értékesítése esetében nyilvánvalóan nagy a vevő kockázata a kintlévőségek valóságos állapotát illetően. E probléma kezelésére két út kínálkozik: a gyorsabb megoldást jelenti az eladási szerződésben garanciák, így például az eszközvisszavásárlási garanciák alkalmazása. Eszerint ha valamely eszköz meghatározott nettó értéken van nyilvántartva a bank mérlegében, akkor
