Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 24 (247. szám) - Határozathozatal napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BALSAY ISTVÁN, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
699 adómentességek rendszerét az egész köztársaság területén tartalmazná, s kifelé is bemutatható módon biztosítaná a hazai és a külföldi vállalkozások számára. Véleményem szerint ez az országgyű lési határozati javaslati forma homályos, és lehetőséget biztosít arra, hogy az ebben szereplő nagyon sok - és ezt idézőjelbe teszem, mert prioritás csak néhány van vagy talán egy - "prioritás" között mindenki megtalálja magának azt a hivatkozási alapot, a melyet ezen országgyűlési határozat számára lehetővé tesz. Amikor a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény vitája a parlament előtt volt, akkor is megemlítettem - nagy nemtetszést aratva , hogy ez a törvény egy lobbytörvény. És miniszter úrral ellentétben, aki bevezetőjében arról beszélt, hogy milyen eredmények születtek a törvény bevezetését követően, én máshogy tapasztalom: rendkívül sok bonyodalom és koncepciótlanság keletkezett abból, hogy az egyes területfejlesztési tanácsoknak nincs en megalapozott rendezési elképzelésük, nincsen programjuk, nincsen koncepciójuk. Az első év gyakorlatilag a pénz jólrosszul való elosztásával ment el. Erre miniszter úr is utalt azzal, hogy ez egy átmeneti év volt. Lehet, hogy akkor ez megint egy átmenet i év lesz; hiszen említette miniszter úr is - és ez is a zavaros állapot fennmaradására utal - a kötelezően létrejövő többségi vagy regionális fejlesztési tanácsok sajnos nem álltak fel. Azok elhatárolása, területi és önkormányzati elhatárolása nem történt meg. Az országgyűlési határozati javaslat formát bíráltuk, mert az látszólag nem állapít meg jogokat és kötelezettségeket, a valóságban azonban - épp a nagyon sekélyes normativitásán keresztül - nemcsak az állampolgároknak - mint például a vállalkozók ese tében , hanem önkormányzatoknak és kistérségi társulásoknak is megállapít kötelezettségeket, megállapít a belső működésükhöz feltételeket. Összefoglalóan tehát az volt a megállapításunk, hogy lényegesen pontosabb, jobban előkészített és a logikai lépéssor ozatban meghatározott törvényre van szükség. Mint ahogy az a területfejlesztésről és rendezésről szóló törvény bevezetésekor, indításakor mind a bizottság elnöke, mind miniszter úr részéről elhangzott mint ígéret, hogy a pénzek elosztásának feltételrendsz erét, elveit törvényben fogják szabályozni. Sajnos nem így történt. Amit bírálatkor és minősítéskor egy parlament elé kerülő anyagnál másodikként vizsgálni szoktunk, az az, hogy eurokonforme, megfelele azoknak a jogszabályoknak. Úgy gondolom, nem mindegy ik tagállam rendelkezik hasonló területfejlesztési és rendezési törvénnyel és ilyen feltételrendszer kialakításával. Ezért tehát amire vonatkozik, például a régiók kialakításának elméletére vonatkozóan lehet eurokonformnak nevezni. Mi úgy ítéljük meg, hog y az az irány, amelyről miniszter úr bevezetőjében említést tett, hogy kezdenek kialakulni a regionális fejlesztési tanácsok, tervezési együttműködések a megyékben, ez nem eurokonform. Ez a megyéknek a társulása, a megyéknek az együttes gondolkodása, és a Magyar Köztársaságban még mindig nem vagyunk képesek arra, hogy a valóságos, az alulról építkező kis térségekből - és nem a statisztikai vonzáskörzetekből, hanem a kis térségekből - hozzunk létre valóságos nagy régiókat. Ezzel előbbutóbb szembe kell nézni . Elhangzott a vita során, hogy a várost és vonzáskörzetét nem célszerű szembeállítani, bár azt, hogy a megyei jogú város GDPje ne számítson be a megyei jogú város vagy a nagyváros és vonzáskörzetének a minősítésébe, GDPjébe, ezt jónak tartjuk, hiszen íg y a környezetben levő települések is pályázhatnak esetleg hátrányos helyzetük következtében. A város és vonzáskörzetének rendszeres és sorozatos szembeállítása azonban egészségtelen irányokat fog szülni, hiszen ma a városok, különösen a nagyvárosok az inno váció és a technikai megújulásnak a pólusai. Erről Egyedi professzor úr beszélt egy előadása során, ami itt is felmerült, a három változat, hogy milyen irányba tarthat Magyarország. Hogy az a NyugatKelet irányú lejtő nőe, vagy csökken a keleti országrész lemaradása, az nagyon sok mindentől függ. Elsősorban - megítélésem szerint - a budapesti arányos fejlődéstől, Budapest és vidék arányos fejlesztésétől, és
