Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 24 (247. szám) - Határozathozatal napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója:
691 összefüggésben van az országos területfejlesztési koncepció elfogadásával, amely országos területfejlesztési koncepció egy vitában már a kormány előtt volt, és a már említett, e hét szerdai alkalommal immáron második vitáját fogjuk lefolytatni az Országos Területfejlesztési Tanácsban. N os, vita volt arról, hogy megvárjae a tisztelt Ház az országos területfejlesztési koncepciót, és csak akkor tűzze napirendre a most tárgyalt előterjesztést; az érintettek mégis úgy döntöttek - szerintem egyébként helyesen , hogy a parlament kezdje meg en nek az előterjesztésnek a tárgyalását, elsősorban azért, hogy a megyei fejlesztési tanácsok számára kialakuljon az a lehetőség, hogy ebben az esztendőben minél hamarabb kiírhassák pályázataikat, és hozzájuthassanak azokhoz a forrásokhoz, amelyeket egyébkén t a parlament a költségvetési vita során rögzített és intézményesített. Az elmúlt év tapasztalatai világosan mutatják azt, hogy érdemes az országos területfejlesztési forrásrendszerben előrébb lépni a profilírozás tekintetében, nevezetesen az úgynevezett ö nkormányzati kiegyenlítő kasszában lévő forrásokat kifejezetten csak az önkormányzati - és ott is elsősorban az önkormányzatokhoz kötődő - munkahelyteremtő infrastruktúra irányába elterelni, míg a másik területen érdemesebb a vállalkozásokat - ott is elsős orban a munkahelyteremtő vállalkozásokat - priorizálni. A parlamenti határozat első pontjaiban javaslatot tesz a tisztelt Háznak a tekintetben, hogy a területfejlesztés eszköz- és intézményrendszerében ne csak közvetlenül a területfejlesztéshez kötődő forr ásokat lehessen felhasználni, hanem lépések történjenek minden alapnak, az úgynevezett ágazati alapoknak egy térségi integráció irányába történő harmonizálása felé. Meggyőződésem, hogy a parlamenti határozatban rögzítettek helyes utat jelentenek, annál is inkább, hiszen az Európai Unióhoz kiküldött kérdőívekben a magyar kormányzat vállalta azt, hogy a térségi finanszírozásban, a területi finanszírozásban az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjainak megfelelő intézményrendszert alakít ki a csatlakozás idejére. Ez a parlamenti határozat egyébként ebbe az irányba mutat, az én véleményem szerint helyesen. Mégis úgy gondolom, hogy ebben az értelemben a teljes területi integrációra csak akkor kerülhet majd sor, amikor kialakulnak a kistérségi fejlesztési ko ncepciók, az országos területfejlesztési koncepció elfogadása után és azzal együtt kialakulnak a megyei fejlesztési tanácsok által elfogadott koncepciók és a regionális fejlesztési koncepciók, hiszen ezek a fejlesztési koncepciók és az ezekhez kötődő rende zési tervekben elfogadott programok lehetnek az integráció alapjai, ezekhez a programokhoz kell hozzáigazítani a forrásokat, akkor valósul meg Magyarországon az úgynevezett programfinanszírozás eszköz- és intézményrendszere. Ez a parlamenti határozat egy l épés ebbe az irányba. Nem adja még azt a lehetőséget, hogy ez az integráció teljességében megvalósuljon, de mindenképpen egy fontos lépésnek tekinthető. Rendkívül sok vita volt a tekintetben, hogy milyen intézményrendszer, milyen eszközrendszer mellett és milyen módon határozzuk meg az úgynevezett hátrányos helyzetű térségek besorolását. Ebben az értelemben a parlamenti határozattervezet szintén az Európai Unióban már bevált módszert követi: egyrészt a területi GDPszámításra alapozott, másrészt pedig egy o lyan típusú mutatórendszert - immáron több mint 27 ilyen mutatót - alkalmaz, amellyel megpróbálja minél pontosabban körülírni egyegy térség, egyegy terület, egyegy kistérség fejlettségét és fejletlenségét. A tekintetben a kormányzat és én magam is telje s nyitottságot mutatunk, hogy ezen szakmai preferenciák közé milyen egyéb feltételrendszert építsünk be, ahhoz azonban minden tekintetben ragaszkodni fogunk, hogy ennek a rendszernek normatív rendszernek kell lennie. Tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos k istérségek ezen normatív rendszer esetében is pro és kontra kikerülhetnek vagy bekerülhetnek ezekbe a kategóriákba, és ez problémát és gondot jelent; mégis úgy gondolom, hogy ez a típusú normativitás sokkal inkább illik a parlamenthez és egy felnőtt terüle tfejlesztéshez, mint az a típus, amelyben csak a pályázatok alapján és egyedi mérlegeléssel döntünk arról, hogy melyik az a térség, amelyik fejlett vagy fejletlen. Én tehát szívesen fogadok minden szakmai javaslatot ennek a szakmai paraméterekre épülő rend szernek a pontosítására, azt azonban nem tudom felvállalni, hogy eltekintsünk a statisztikai alapokra helyezett térségi besorolástól.
