Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KORÓZS LAJOS (MSZP):
644 A törvény mellékleteként szereplő tartós állami tulajdonban maradó ingatlanok felsorol ásában szerepel az ország, némi túlzással talán azt is mondhatom, hogy KözépEurópa legismertebb vára, az egri vár. Ez a vár tipikus példája annak, hogy egy műemlék hogyan lehet történelem- és nemzettudatformáló erő. Az egri vár a török elleni harcokban v ált híressé, védelmezte a keresztény Európát. Ma viszont az egri vár szorul védelemre. A 40 éve múzeumi hasznosítású nemzeti történelmi emlékhely megőrzésére és műemléki helyreállítására a kilencvenes évek óta alig jut pénz. A törvény nagyon helyesen az eg yüttműködésre helyezi a hangsúlyt. Ezt a szándékot a legmesszebbmenőkig támogatni lehet, a tulajdonos mellett a használó és az idegenforgalmi hasznosításból hasznot húzó vállalkozók és az önkormányzatok támogatási kötelezettségére is szükség van. Fontosnak tartom, hogy a törvénytervezet hangsúlyozza az együttműködés jelentőségét a műemlékek fenntartása és állagának megőrzése során. Fontosnak tartom továbbá, hogy a műemlékvédelem állami irányítását ellátó intézményrendszer működésének finanszírozásától elvál jon, és lehetőség szerint nőjön a helyreállításokra fordítható támogatási keret. A műemléki hatóság és a közgyűjtemények szoros együttműködésére van szükség a vissza nem helyezhető tartozékok közgyűjteményi elhelyezése végett. Ezentúl tisztázni kell ennek tulajdonjogát. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint - bizonyára mindenki előtt ismeretes - a földben lévő, állami tulajdonú régészeti leletek később, a mi esetünkben legalábbis megyei önkormányzati tulajdonná válik, amikor kiásták azokat. A műemlékvéde lmi feladatok kapcsán szeretnék két megjegyzést tenni. Az egyik: műemlékvédelmet érdemlő alkotások felkutatása, számbavétele, környezete megállapítása, tudományos értékelése, dokumentálása alapfeltétele a védetté nyilvánításnak. Sajnos nem minden esetben j ut a feladatot elvégző személy az őt megillető díjazáshoz. Ezen probléma elsősorban ott áll fenn, ahol magántulajdonos kezdeményezi a védetté nyilvánítást. Fontos lenne, hogy a tulajdonos kötelessége legyen a munka finanszírozása, a törvény 12. §a tudomás om szerint - illetve utánanéztem konkrétan az előzőeknek is - tesz egy utalást erre. A probléma csak az, hogy a tudományos vizsgálat finanszírozását nem hangsúlyozza. Szintén a tűrési kötelezettség tárgykörébe tartozik az a jogalkotói szándék, miszerint a gyakorlatilag tulajdonos mindent köteles tűrni, de ennek nincs semmiféle időbeli korlátja. Csak abba gondoljunk bele, hogy egy sok milliós beruházás meghiúsulhat, ha nem korlátozzuk a felfüggesztés idejét! Egy másik területtel kapcsolatos finanszírozásról mondanám a véleményemet, mely szerint a Központi Környezetvédelmi Alap adta lehetőségeket ki kellene terjeszteni a magánszférára is, annál is inkább, mert a tulajdonviszonyok megváltozásával a magántulajdon vált dominánssá ezen a területen is; különösen él ez egy olyan városban, mint Eger, ahol több tucat műemlékház van magántulajdonban, ezen túlmenően, bizonyára mindenki előtt ismeretes, a római katolikus egyháznak is nagyon komoly ingatlantulajdonai vannak és ebben az esetben ő is magántulajdonosként vise lkedik, vagy legalábbis annak minősül, de úgy is viselkedik. Egy másik hangsúlyos kérdéskör a műemlékvédelmi igazgatási feladatok kérdése. A törvénytervezet az általános építési előírásoknál szigorú feltételeket fogalmaz meg. Néhá ny esetben, azt gondolom, túl szigorú is. Egy példát szeretnék kiemelni: abban az esetben, ha egy műemléki házat, mely az önkormányzati törvény értelmében önkormányzati tulajdonná vált, a praktikum oldaláról közelítve társasházzá kívánják alakítani, ahhoz a műemlékvédelmi hatóság engedélye szükségeltetik, bizonyára mindenki maga elé tudja idézni a törvény paragrafusait. Azt gondolom, ez az óvatosság teljesen felesleges, hiszen az önkormányzat is magántulajdonosként viselkedik a társasházzá alakítás előtt. A törvény hatósági kötelezés fejezete arra irányul, hogy milyen jogosítványai vannak a műemlékvédelmi hatóságnak. Én azt értem ez alatt, hogy egyegy műemlék jó karbantartását, értékei zavartalan érvényesülését és méltó használatát hatósági eszközökkel ki k ell kényszeríteni. Ez így is
