Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSÓTI GYÖRGY (MDF):
636 hagyhatjuk, és gondoskodni kell, természetesen más módon, az említett módon és úton ezeknek a történelmi műemlékeknek az ápolásáról és gondozásáról is. A Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénytervezetet is nagy örömmel fogadja, és támogatólag vi szonyul a törvénytervezethez. Ez viszont nem jelenti azt, hogy néhány alapvető hiányosságára megint ne hívnám fel a figyelmet. Tisztelt Képviselőtársaim! Három nagyon fontos - sőt talán négy - szemléleti módosítást javasolunk e törvénytervezetnél. Az első az - és ezt külön kell hangsúlyoznom , hogy ez a törvény sem választható el más törvényektől, így ezt a környezetvédelmi törvénnyel, de különös tekintettel a településfejlesztési törvénnyel vagy az épített környezetre vonatkozó, az előbbiekben tár gyalt és éppen most az Országgyűlés előtt lévő törvénytervezettel összefüggésben kell kezelni, vizsgálni. Azért említem ezt, mert ebben az összefüggésben az első szemléletbeli hiányosság nemcsak erre a törvényre vonatkozik, hanem a megszületendő településf ejlesztési törvényre is utal előzetesen, nevezetesen arra, hogy a műemlékegyüttesek funkcióját hosszú távon meg kell határozni, és ezt - megítélésünk szerint - már ebben a törvényben is tárgyalni kell. Hiszen ha karbantartunk, fejlesztünk, örökséget őrzünk , akkor tudnunk kell, hogy ez az örökség milyen funkciót fog kapni a közeljövőben, esetleg a távolabbi jövőben. El kell döntenünk azt, hogy adott esetben a műemléki együttesek sorsa milyen lesz, milyen feladatoknak kell hogy eleget tegyenek vagy milyen cél ra használjuk fel őket. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mint Budapest első választókerületének és ezen belül a budai Várnak és a várnegyednek országgyűlési képviselője, példaként a Várat és a várnegyedet hozzam fel most is és a későbbiek sorá n is, azzal az alapvető megjegyzéssel, hogy az észrevételek természetesen általános jellegűek, és minden területre vonatkoznak; de én most csak a budai Vár kérdésével foglalkozom, amikor példát hozok fel. (19.40) El kell dönteni és meg kell határozni, hogy mi legyen a sorsa egy műemlékegyüttesnek, sőt itt a világörökség részeként egy egész komoly komplex együttesről van szó. Mulatónegyed legyen, múzeumi negyed legyen, kormányzati negyed legyen, szórakoztató negyed legyen, vagy mi legyen a budai Várban, a bu dai Várral, hiszen ettől függ majd a fejlesztése, ettől függ majd a műemlékegyüttes kezelése. Megítélésünk szerint a budai Vár, amely egyébként történelmileg is, szerkezetileg is két részből áll: egy múzeumi negyed és egy polgárvárosi negyed kell hogy legy en. Nyilvánvalóan a királyi palota és a kapcsolt részek elsősorban múzeumként kell hogy működjenek, és a polgárváros polgárvárosként kell hogy működjön, és így kell a hosszú távú fejlesztési koncepciónál eljárni, legalábbis a mi javaslatunk szerint. Ez a p olgárváros azonban egyben egy élő, szabadtéri múzeum is. S ilyenné kell alakítani, és ezt kell szempontként figyelembe venni, amikor erről a kérdésről beszélünk. Mert a turista, legyen az az Alföldről Budapestre érkező honpolgár vagy külföldről érkező turi sta, ebben a polgárvárosban sétálva egy nyugodt, békés, ápolt környezetet szeretne látni, és csak akkor fog oda visszatérni, s akkor érzi ott jól magát, hogy betérjen egy italra, mondjuk, a Pierrot Kávéházba vagy bemenjen egy vacsorára a Halászbástya Étter embe, de ehhez pontosan azokat a feltételeket kell megteremteni, amelyek a Várnak ezt a részét polgárvárossá teszik, tehetik. Itt térek rá a másik és ezzel szorosan összefüggő szemléleti kérdésre, nevezetesen arra, hogy a törvény megalkotói - legalábbis a törvénytervezetből ez tűnik ki - kicsit tartanak a magántulajdontól. Ezen alapvetően változtatni kell, mert a magántulajdon a műemlékek esetében is magántulajdon kell hogy legyen, annak minden előnyével és minden következményével együtt, hiszen az, hogy ne gyven évig ebben az országban a magántulajdon más megítélés alá esett, mint ezer esztendővel korábban, vagy mint a Lajtán túl mindig is esett, ez nem befolyásolhatja ennek a törvénynek a megalkotóit, és ezen a szemléleten túl kell lépni. Azt nagyon jól tud om, hogy ez a szemlélet egy féltésen alapul - de meggyőződésünk szerint megalapozatlan ez a félelem. Hiszen miért kell félteni a magántulajdonban levő vagy ezek után kerülő - pontosan azért, mert a magántulajdonból kikerültek a műemléki épületek -
