Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - A műemlékvédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ):
632 megérdemelnék a kritikát, én annyira nem ismerem őket, de ismerek olyan nagy személyiségeket, aki ket majdnem a nehéz körülmények között az ügy nemcsak kiemelkedő védelmezőinek, hanem majdnemhogy hőseinek lehet nevezni, Banner Jánostól Entz Gézáig, hogy csak néhány nevet mondjak - kérem, az idősebb Entz Gézáról van természetesen szó , tehát az ő telje sítményüket a nehéz körülmények között hősiesnek merem mondani. A másik, hogy én nem arról beszéltem, hogy feltétlenül és minden körülmények között az egyik fél - és ez mindig a műemlékvédelem lett volna - rosszul járt, hanem arról, hogy én úgy gondolom, a ddig is, amíg a jelenlegi irányítási rendszer - vagy legalábbis miniszteriális struktúra - érvényesül, bizonyos objektív feltételeket jobban lehet és jobban kellene kialakítani. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Tamássy István képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége, őt követi Csóti György képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum. TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sietve szeretnék csatlakozni azokhoz az e témában megszóla lt képviselőkhöz, akik támogatásukról biztosították ezt a törvényt, illetőleg ennek parlamenti tárgyalását. Előadásomban - némi lazasággal - nem a törvény általános elemzését kívánom önök elé tárni, ezt már a Szabad Demokraták Szövetsége részéről Szentkuti Károly képviselőtársam megtette. Abban a szerencsés és kellemes helyzetben vagyok, hogy rámutathatok így néhány gondra, problémára, amely a műemlékvédelem szépsége és a nemzet számára annyira fontos erkölcsi és etikai vonatkozása mellett az árny- vagy, ha úgy tetszik, a szürke oldalt jelenti; továbbá, ha véleményem egykét részletben eltér a többségétől. Amikor 1994ben a Parlament e rendkívül szép és vonzó épületébe beléptem, több képviselőtársamhoz hasonlóan lenyűgözött a terek klasszikus sorolása, a rés zletek magas mesterségbeli tudással létrehozott szépsége. Az ülésteremben is minden olyan hatással volt rám - aki pedig már láttam egykét szép épületet , hogy az első órákban csak suttogva mertem szomszédaimmal szót váltani. Gondolom, ez mindannyiunkkal így volt eleinte. (Gyimóthy Géza: Később elfelejtettük.) Később azonban rádöbbentem, hogy a padokban az ülések meglehetősen szűkek, kényelmetlenek, a képviselő iratainak elhelyezésére nincsen elég hely. A szónok részére kialakított pulpituson, tehát itt, a hol állok, nem szabályozható az irattartó magassága, ezért jegyzeteimet nem tudom kellőképpen elhelyezni, és zavar a megvilágítás is. E megjegyzéseket nem panaszképpen teszem természetesen, csak ezek alapján szeretnék rámutatni arra a kérdésre, miért nem l ehet az egész üléstermet a kor változó igényeinek megfelelően kialakítani. A válasz - idézőjelben mondom - "csupán" annyi, hogy az ország háza védett műemlék, az ülésterem belső kialakítása is védett, az Országház olyan magas színvonalú építészeti alkotás, amelynek minden eleme az eredeti formájában megőrizendő, megtartandó. Rögzíthető tehát az első szentencia is: a műemlék nem olyan műtárgy, amely múzeumban, vitrinben helyezhető el, eredeti formájában korlátlanul megőrizhető, bemutatható, hanem egy olyan é pület - ezt a szót kétszer alá szeretném most húzni , egy olyan épület, amelyet használnak, s ezáltal nap mint nap ki van téve az előbbiekben elmondott változtatás igényeinek, az egyéb külső behatásokról nem is beszélve.Az épület fenntartója és az épület használója között állandó, mondhatni tartós feszültség áll fenn, amely sokszor feloldható, de sokszor lehetetlen, megoldhatatlan helyzeteket is teremt. Az ellentmondás minden épülettípusban megtalálható; hogy csak utaljak rá, például a római katolikus temp lomok esetében is a liturgia utóbbi időben történt változtatása az oltárok korábbi funkcióját módosította. Az érem másik oldala azonban - saját véleményem szerint természetesen , hogy az épület számára a legelőnyösebb helyzet az, ha eredeti funkciója fenn tartható. Funkcióváltoztatás esetén az előbb leírt problémák hatványozottan jelentkeznek. (19.20)
