Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - Dr. Rab Károly (független) - az igazságügy-miniszterhez - "Egymillió elsikkasztásáért átlagosan hány másodperc büntetést szabnak ki ma Magyarországon?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
597 jellegének, a tulajdon védelme helyett a rablott tulajdon és tulajdonosa védelmének a következménye. Az évek múltán kiszabott büntetések elképesztően enyhék az okozott kárhoz képest, a büntetések aránytalanok; százmillió elsikkasztásáért kisebb büntetést szabnak ki, mint a töredék értékű másfajta vagyon elleni bűncselekményért. Hét év ne m volt elég a jogrendszer durva hibáinak kiküszöbölésére. El kellett volna érni, hogy ne aludjon nyugodtan, aki bármikor bármilyen bűnt követ el. Ez nem történt meg, ezzel a politika bátorította a további bűnelkövetést. Milliárdok tűntek el a szemünk elől, a szemünk előtt. Többen annyira hozzászoktak volt és létező jogtalan előnyeikhez, hogy fel is háborodnak, ha számon kérik rajtuk visszaéléseiket. A nem, vagy későn meghozott és enyhe ítéletek, felmentések maguk is előidézik az újabb bűncselekményeket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Ezért kérdezem: átlagosan Magyarországon hány másodperc büntetést szabnak ki egymillió elsikkasztásáért? Kit tart miniszter úr felelősnek a helyzetért, és mit kívánnak tenni, hogy ne a jog akadályozza az igazságszolgáltatást? Köszönöm. Várom válaszát. (Szórványos taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. A kérdésre dr. Vastagh Pál igazságügyminiszter úr válaszol. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Tisztelt Képviselő Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül nehéz egy ilyen összetett kérdésre két perc időtartamon belül választ adni. Politikai megállapítások is szerepelnek az ön kérdésének értelmezésében, amelyekkel valamennyivel nyilván valóan nem tudok egyetérteni. Ami az ítélkezés szigorát vagy enyheségét illeti, képviselő úr, ebben megoszlanak a vélemények. Vannak olyan álláspontok, amelyek túlságosan enyhének tartják a jelenlegi bírósági ítélkezési gyakorlatot, különö sen a vagyon elleni bűncselekmények körében. Ha konkrétan megvizsgáljuk például a rablás esetében a legutóbbi időszakban kiszabott büntetési tételeket, ennek az alapesetnél kettőtől nyolc évig terjed a büntetési tétele, illetőleg minősítő körülmények eseté n öttől tíz esztendeig, illetőleg öttől tizenöt évig terjedhet, azt figyelhetjük meg, és a számok azt mutatják, hogy az elítéltek 30,6 százaléka a minimumnál vagy az alatt van. (16.00) 57,3 százaléka a minimum és a középérték között van, 11,4 százaléka van a középérték és a maximum között, 0,8 százaléka a maximum felett. Tehát mintegy 70 százalék a középértékhez közelítő - vagy fentről vagy lentről - a büntetési tétel. Nyilvánvalóan, ha egy másik tényezőt is figyelembe veszünk, a Magyarországon fogva tartot tak számát és arányát százezer lakosra viszonyítva - hiszen ez a nemzetközi etalon , akkor Magyarország Európában a harmadik olyan ország, ahol a legtöbb, százezer lakosra 132 fogva tartott jut. Ez azt bizonyítja, képviselő úr, hogy ez a büntetési gyakorl at mégsem olyan enyhe, mint ahogyan azt a közvélemény talán minősíti. De nyilvánvalóan ezeknél is fontosabb az a kérdése a képviselő úrnak, amelyet arra vonatkozóan tett fel, hogy mit kívánunk tenni. Az elmúlt hathét esztendő nem maradt el anélkül, képvis elő úr, hogy ne próbálta volna meg a mostani és az előző törvényhozás is alkalmassá tenni a büntető törvénykönyvet éppen a gazdaságban megjelenő új bűncselekményekkel szembeni harcra. Hiszen a piramisjátéktól kezdve a különböző kártyákkal - bank- és telefo nkártyákkal - történő csalások kodifikálásig mintegy negyven új törvényi tényállás került a büntető törvénykönyvbe. Nyilvánvalóan kialakultak aránytalanságok is, amelyet korrigálni kell. Most folyik a büntető törvénykönyv szankciórendszerének szakmai vitáj a. (Az elnök csengőjét megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) Áprilisban ide kerül a Ház elé, együtt azzal a másik
