Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - Pokorni Zoltán (Fidesz) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "Bátorító kérdések az Oktat Kft. 3 millió forintos botránya tárgyában" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
577 a kérdésünk: hogyan fordulhat elő az, hogy Báthory Zoltán a parlament oktatási bizottsága előtt bejelenti, hogy nyugdíjazását kéri, felmentését kéri a minisztertől - ezt megtette a minisztérium vezetői ülé sén december 17én emlékezetem szerint , arra a kérdésünkre, amit a bizottsági ülésen föltettünk, amit itt Kovács Kálmán az előbb megismételt, hogy ha Báthory Zoltán januárfebruár fordulóján tudta, hogy mi történt, hogy egy szakmailag nem létező, senki á ltal nem jegyzett, jogilag nem létező cég példátlanul nagy, az oktatásban, a közoktatásban példátlanul nagy megrendelést kap, ennek tudatában van, akkor erről elmulasztja a felettesét - nem a vele egy szinten lévő helyettes államtitkárt, hanem a felettesét - értesíteni februárban és márciusban, gondosan hallgat erről áprilisban, májusban és júniusban, de a július és az augusztus is kevés neki ahhoz, hogy fölvegye a telefont vagy följebb menjen két emelettel, és bizony szeptemberben és októberben is mélyen h allgat; csak amikor október 28án az ellenőrzési bizottság fényt derít az ügyre, akkor gondolja meg magát?! Hogy maradhat ez az ember ez után a miniszter úr bizalmában és a hivatalában? Erre kérem a válaszát. (Taps, közbeszólás a jobb oldalról: Úgy van!) E LNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. A kérdésre államtitkár úr válaszol. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Tisztelt Képviselő Úr! Nekünk is fáj, hogy ez megtörténhetett, tekintettel arra, hogy bűnt követtek el, le galábbis a nyomozás jelenlegi állása szerint gyanúsíthatóak köztisztviselők azzal, hogy bűncselekményt követtek el, amely 300 millió forint kárt okozott. Bűncselekmény elkövetésével szemben egyetlen szervezet sincsen beoltva. Amit ön állít, az csak részben igaz. Februárban Báthory Zoltán kizárólag arról szerzett tudomást, hogy az irányítása alá tartozó főosztályvezető jogosulatlanul használta az ő bélyegzőjét. A háttérről nem szerzett és nem is szerezhetett tudomást, tudatosan tévesztették meg ezzel a kérdé ssel kapcsolatban. Báthory Zoltán nem a vele egy szinten lévő helyettes államtitkárt tájékoztatta, hanem azt a helyettes államtitkárt, aki akkor, a mondott időszakban a közigazgatási államtitkár jogkörét gyakorolta. Ő tehát az őt terhelő kötelezettséget, j elentési kötelezettséget teljesítette. A közigazgatási államtitkár jogkörében akkor jogszerűen eljáró helyettes államtitkár követte el azt a mulasztást, hogy a továbbiakról nem gondoskodott, a közigazgatási államtitkárt és a minisztert nem értesítette. Bát hory Zoltán ennek ellenére úgy ítélte meg, hogy fel kell ajánlania lemondását, pontosabban kéri a nyugdíjazását. Miniszter úr a későbbi vizsgálatok tükrében, a később ismertté vált tények, fejlemények tükrében úgy döntött, hogy ez nem indokolt, Báthory Zol tán helyettes államtitkár nem követett el olyan mulasztást, amely a minisztériumnak, a közpénzeknek kárt okozott volna, nem követett el olyan mulasztást, amely indokolttá tenné azt, hogy őt helyettes államtitkári posztjából felmentse, ezért nem fogadta el a nyugdíjazási kérelmet. Ez történt, tisztelt képviselő úr. Úgy gondolom, hogy az ügyek ilyetén beállítása, ahogyan azt ön próbálta beállítani, legalábbis problematikus. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Viszontválaszra megadom a szót Pokorni Zoltán úrnak. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Nagyon egyszerű kérdésre várom még a választ: lezárulte a rendőrségi nyomozás, amely arra hivatott, hogy földerítse azt a tényt, hogy milyen személyes ka pcsolatrendszer alapján juthatott hozzá ez a nem létező cég ehhez a példátlanul magas megrendeléshez? Lezárulte ez a nyomozás? Nyilván nem, ezt tudjuk valamennyien. (14.40)
