Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 18 (246. szám) - A határőrizetről és a Magyar Köztársaság Határőrségéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KÓNYA IMRE (MDNP):
557 Elhangzott - és most nagyon sajnálom, hogy Mécs Imre képviselő úr nincs a teremben, de valóban főleg a Szabad Demokraták Szövetsége részéről elég hangsúlyosan , hogy megengedhetetlen és nem megnyugtató a belügyminiszter magánhadseregének a jelenléte az országban. Sajátos módon most itt a vitában lényegében ugyanezt az érvelést hallottuk a Független Kisgazdapárt részéről, miközben a szabaddemokraták, örömmel konstatáltam, hogy időközben engedékenyebbek l ettek a belügyminiszteri irányítással kapcsolatban. Nem akarok ebből messzemenő következtetést levonni, s nem kívánom azt, hogy a Kisgazdapárt is a jövő ciklusban hasonló pozícióban más belátásra jusson. (Derültség a bal oldalon.) Mindenesetre nem árt, hog yha fölhívjuk a figyelmet arra, hogy a rendszerváltást követően hét évvel mindenképpen anakronisztikus, ha valaki a Belügyminisztériummal kapcsolatban olyan aggályokat fogalmaz meg, amelyek indokoltak lehettek a rendszerváltás előtt - sőt, nagyon komolyan indokoltak is voltak , de egy demokráciában ma már megkérdőjelezhetetlen, hogy a belügyminiszter nem fogja antidemokratikus célokra fölhasználni az irányítása alatt álló testületet. Megjegyzem, hogy közöttünk lehetnek politikai viták, és én ugyan a leghat ározottabban kifejeztem ebbéli bizodalmamat a belügyminiszter úrban, miközben egyéb vonatkozásban kétségkívül vannak viták közöttünk, de még az is belefér, hogy kételyeket fogalmaz meg kormánnyal, politikusokkal szemben valamelyik párt. De az igencsak sajn álatos, ami itt elhangzott a Független Kisgazdapárt vezérszónokának az előadásában, hogy a zöld ÁVOhoz hasonlítja, és immár nem a politikai vezetést vette ezzel bírálat alá, vagy fogalmazott meg kételyeket, hanem magát a testületet, amelyik pedig az elmúl t hathét esztendőben, azt hiszem, bizonyította, hogy semmi köze nincs ahhoz a múlthoz, amelyben valóban jogelődei meglehetősen kétes szerepet játszottak. De mondom, örömmel konstatálom, hogy a kormányzó pártok oldaláról a korá bbi ciklusban megfogalmazott aggodalmak már elcsitultak, és ezért tulajdonképpen fenntartható az a kompromisszum, amivel végül is 1993ban feloldódott ez a nagyon mélynek látszó ellentét, nevezetesen fegyveres erőként lett változatlanul az alkotmányban meg fogalmazva a honvédelmi törvénnyel összefüggésben a határőrség, ugyanakkor alkotmányban rögzített módon kiemelten kerültek megfogalmazásra a rendészeti hatáskörrel összefüggő feladatok. Úgy érzem, hogy ez egy jó kompromisszum. Ehhez hozzá kell tenni, hogy természetesen nem lett betagolva a hadseregbe, a Magyar Honvédségbe a határőrség, tehát megmaradt függetlennek, és megmaradt a belügyminiszter irányítása alatt. Úgy érzem, hogy ez egy olyan kompromisszum, ami továbbra is tartható, és végeredményben erre ép ül a mostani szabályozás is, amit a Magyar Demokrata Néppárt a maga részéről támogat. Ugyanakkor nyomatékkal kívánom hangsúlyozni, hogy amennyire indokolt volt az elmúlt ciklusban - vagy legalábbis magyarázható és érthető - a kétharmados többséggel nem ren delkező kormányzó oldal részéről ez a késedelem, hiszen kétharmados többséget lehetett volna létrehozni, és amikor létrejött ez az említett kompromisszum a honvédelmi törvénnyel kapcsolatban '93ban, akkor a legfőbb feladat a rendőrségi törvény meghozatala volt; és bizonyos fokig érthető volt, hogy hiába készültek különböző tervezetek, ezek a tervezetek nem kerültek törvényjavaslat formájában benyújtásra az elmúlt ciklus során. Viszont ott voltak a páncélszekrényben; és a magam részéről teljesen érthetetlen nek tartom - és engedjék meg, hogy megfogalmazzam ezt a kritikát , hogy két és fél évig kellett várni ameddig ez a törvényjavaslat itt van előttünk. Mert kérem szépen, visszatérnék a bevezetőben elmondottakra: ez nem valamiféle jogászi flanc, hogy az alko tmány alapján a szükséges törvényeket meg kell hozni. Ennek gyakorlati következménye is van, mert igenis, azok a jelenségek, azok a hiányosságok, amelyek a határőrség munkájában megmutatkoznak, nem kis mértékben a szabályozatlanságra vezethetők vissza. Hoz hatnék itt példákat, de talán csak a legkirívóbbakat, nevezetesen a legújabb eseményeket, amikor több mint száz fegyver tűnt el a határőrség adyligeti laktanyájából. Tudjuk, hogy ezzel kapcsolatosan vizsgálat van folyamatban. Erős a gyanúm, hogy még egyéb fegyvereltűnésekre is
