Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 17 (245. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
490 csak eggyel, a felszám olás újraszabályozásával foglalkozik; és azt hiszem - és erre már többen rámutattak, a vitában korábban hozzászóló képviselőtársaink közül hadd utaljak külön Ivanics István, Kertész István vagy Brúszel László felszólalásaira , hogy ez ennek a törvényjavas latnak a legnagyobb fogyatékossága is. Ugyanis a fizetésképtelenség szabályozásának a legfontosabb eleme mégsem a felszámolás, hanem a csődeljárás szabályozása, és ezen a benyújtott javaslat nem változtat. Miért baj ez? Emlékezzünk arra, hogy a csődtörvény eredetileg '91ben született - erre többen emlékeztettek már a vitában , és akkor egy nagyon markáns, radikális megoldást vezetett be az akkori törvény: a kötelező öncsőd intézményét, aminek '91ben egy sajátos sokkhatása volt a gazdaságra. Ettől a sokkh atástól a törvényes szabályozás - hogy úgy mondjam - megijedt, '93ban az újraszabályozás kiiktatta a szabályozásból a kötelező öncsőd intézményét, és ennek nyomán egy új helyzet állt elő. Ha áttekintjük a '93 óta eltelt időszakot, akkor azt kell tapasztal nunk, hogy nagyon megritkultak a csődök, általánossá vált az, hogy a fizetésképtelenné válás felszámoláshoz vezet, és a felszámolási eljárások nagy többségében vagy növekvő részében olyan kiürült cégek felszámolására kerül sor, ahol már nincs miből kielégí teni a hitelezőket. Vagyis a fizetésképtelenségi szabályozás legfontosabb célja, a hitelezők védelme nem érvényesül kellőképpen, ennek megfelelően a csőd- és felszámolási eljárásnak az a legfontosabb funkciója, hogy lokalizálja a zavart, nem tud érvényesül ni. Ezért lenne a legfontosabb teendő a kialakult helyzetben az, hogy újraszabályozzák a csődeljárást - és ez az, ami nem történik meg. Más közelítésben: mi a különbség a csőd- és a felszámolási eljárás között? A felszámolási eljárás tulajdonképpen nem más , mint egy már végigment folyamat legvégén egyfajta kármentés, nem az adott vállalatnál, hanem a hitelezőknél, a partnereknél, amiből már sokat visszahozni, a károkból sokat kiküszöbölni nem lehet. Ezt megelőzné egy jó szabályozás esetén az a csődeljárás, amely kiszűri a bajba került társaságok közül a még menthető társaságokat, hiszen a csődeljárásnak éppen az a célja, hogy a még menthető társaságnál valamilyen, a hitelezők és az adós közötti megállapodással életben tartsa a társaságot. Ha ez a mechanizmus , ez a szűrőmechanizmus nem tud működni, akkor következik be az, hogy minden, fizetési zavarba került társaság előbbutóbb eljut a felszámolásig, és a hitelezők, akik a dolog igazi károsultjai, nem kapnak időben jelzést - ezt a jelzést jelentené a csődeljá rás , hanem a folyamat elmegy egészen a végső pontig, a felszámolásig, és a hitelezőket - hogy úgy mondjam - csak veszteség éri. A csődeljárásnak ez a szűrőfunkciója nagyon ritkán működik nálunk, és megítélésem szerint ez egy elég súlyos fogyatékossága a jelenlegi helyzetnek; és ami a fő probléma: ezt a súlyos problémát a benyújtott törvényjavaslat nem kezeli. Én tehát úgy gondolom - bármilyen meglepő lehet is , hogy a szabályozás során újra végig kellene gondolni, hogy nincse mód valamilyen formában vis szahozni az öncsőd intézményét, nincse mód valami olyan megoldásra, amikor a hitelezők védelmének ezt a legalapvetőbb feladatát, amit a csődeljárás jelent - hogy úgy mondjam - újraélesztenénk, vitalizálnánk a magyar gazdaság működésében, ehhez pedig valób an arra van szükség, amit az elmúlt hetek vitájában többek is felvetettek: hogy új, átfogó csőd- és felszámolási szabályozás szülessék egy új törvényben. Én azokhoz csatlakozom, akik kifejezték azt az igényüket, hogy ebben a ciklusban ez még szülessék meg; és akkor mondhatnánk azt, hogy ezt a gazdaságpolitikai, jogpolitikai feladatot ténylegesen megoldottuk. (19.10) Mellesleg teszem hozzá azt, hogy valószínűleg a végelszámolás szabályozása alól mentesíteni kell ezt a törvényt, hiszen a végelszámolás valami egészen más dolog. A végelszámolásban nem bajba került vállalatok, társaságok kényszerű megszüntetéséről van szó, mint a felszámolási eljárás esetén, hanem egyébként normálisan működő társaságnak az alapítók, a tulajdonosok akaratából történő megszüntetésé ről, aminek nincs igazán helye ebben a törvényben.
