Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ):
4811 beszélni a feketegazdasági nap kapcsán. Nagyon furcsa magyar modellek alakultak ki, és csak azért kell róla beszélnem, mert nagyon szoros összefüggésben van a társadalombiztosítási rendszerekkel. Kénytelen vagyok ismét az alappéldát felhozni: bevett gyako rlat Magyarországon az, hogy a munkavállalót felveszem ma minimálbéren, mondjuk 17 ezer vagy 17 500 forinton, megalkuszom vele, hogy a hónap végén fizetek neki 50 ezret. Mindkét fél érdekelt abban, hogy létrejöjjön ez az alku, mert aki belemegy munkavállal óként, hogy csak 17 ezerre jelentik be, azt az ígéretet kapja, hogy az 50 ezret a 45 ezer helyett kapja, mert akkor annyival több járna. A munkáltató érdeke meg teljesen nyilvánvaló: 17 ezer után fizetni a 61 százaléknyi közterhet, vagy pedig 50 ezer után fizetni - könnyen kiszámolhatóan igen komoly összegeket jelent egyetlen tranzakcióban. Mindezt megtehetik azért, mert a nyilvántartás hiányos, továbbá az ellenőrzés sem olyan, amilyen lehetne. Másoktól, szakértőktől hallottam egy számot, hogy ha az ellenőr zést befektetésnek tekintenénk - most nem mondom ki a szervezetek neveit, amelyekről szó van az ellenőrzés kapcsán , én például kanadai számokat hallottam: 1 dollárt ha befektetnek az ellenőrzésbe Kanadában, akkor 13 dollár hasznuk van belőle. Ez azt jele nti, hogy ha eggyel több embert beállítok, mondjuk, havi 5 ezer dollárért, hogy ellenőrizgessen, akkor ez az egyetlen beállított ember ennek tizenháromszorosát hozza meg az állam, tehát a köz javára. Ezek azt mutatják - és most furcsa lesz az a gondolat, a mit következtetésként levonok ebből az ügyből , hogy ha megtehette eddig a társadalombiztosítási önkormányzat, hogy a nyilvántartást létrehozza, de nem tette meg... - jóllehet világbanki hitel állt rendelkezésre, igen komoly összeg. A költségvetésben - ké pviselőtársaim emlékeznek - célzottan erre igenigen komoly összegek álltak rendelkezésre - a nyilvántartás létrehozására. Ha nagyon kerek számokat kell mondanom, akkor itt körülbelül évi 1 milliárdról volt szó. Történetesen valamennyit értek a nyilvántart ásokhoz meg az informatikához: 1 milliárdból nemcsak ezt lehetett volna megoldani egyetlen esztendő alatt - és ezt felelősséggel állítom , hanem még sok mást is ebben az országban. Most történetesen ezek nem jöttek létre, ergo nekem azt a következtetést k ell itt levonnom, hogy nem is igazán akarták megcsinálni. Ha igaz az, hogy nem is igazán akarták megcsinálni - mert azt nem mondhatom, hogy dilettánsok, és azért nem sikerült, hanem szerintem szándék szerint nem is akarták megcsinálni , akkor az a félelme m - és azért beszélek erről a szegmenséről a reformnak , hogy ez egy olyan nagy horderejű fegyver azok kezében, akik a reformot nem akarják megcsinálni: ezzel megakadályozható. (11.10) Bármit szavazunk meg a Házban, bármilyen jó javaslatokkal is tesszük i gen kiválóvá ezt a társadalombiztosítási reformot, mind a hét törvényt - beleértem az egészségbiztosítást és a társadalombiztosítást is , a nyilvántartások megakadályozásával vagy a nyilvántartások korszerű kidolgozásával és működőképessé tételének megaka dályozásával megakadályozható a reform, nem lép életbe, nem fog működni. Sőt valószínűleg nagyobb zavarok támadnak, tehát a zavarosban való halászások sokkal inkább eluralkodnának. Ehhez kapcsolódva: figyeltem tegnap és tegnapelőtt is a hozzászólásokat. Fe lmerült az, hogy hogyan és miként dönti el az egyszerű állampolgár, hogy neki jóe a reform vagy sem. Mi kötelességből valamennyire megismerkedünk a reformmal - vagy többen részt is vettünk annak kidolgozásában , de való igaz, hogy az egyszerű állampolgár még jóindulat esetén is kétségekkel tekint arra, amiről itt most beszélünk, hiszen előtte nincs anyag, nem tudott vele foglalkozni, és egyelőre rossz a kommunikáció, nemigen értheti, hogy számára jóe vagy rossz. Megindult egy nagyon komoly munka, a Pénzü gyminisztérium minden eszközt megragad, hogy ismertesse a napisajtóban, a televízióban, de ez nem éri el a teljes népességet. Ezért az én javaslatom - amelyet persze a reform készítése során is felvetettem - a következő. Ha igaz az - mint ahogy az újságban olvastam , hogy rendelkezésre állnak a programok, amelyek alapján szimulálható ez az új nyugdíjrendszer, akkor erről nem az újságokban és a tévében kellene hírt adni, hanem ügynökségek révén vagy akár csak kisvállalkozás révén biztosítani az állampolgárn ak azt, hogy bemegy, az adatait megmondja, és megkapja, hogy konkrétan Kovács23
