Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
4808 Az úgynevezett szocialista rendszer bukását egyidejűleg súlyos gazdaságitársadalmi válság kísérte. A termelés visszaesése, az életszínvonal csökkenése, a hirtelen munkanélküliség, a szélsőséges jövedelmi különbségek valóban szükségessé teszik a jóléti szociális rendszer átalakítás át, reformját. A kilencvenes évek elejének helyes irányban tett, de erőtlen lépéseit az utóbbi két évben - az MSZPSZDSZ kormányzása alatt - végig nem gondolt és az ország jövője szempontjából kifejezetten káros intézkedések követték. A nyugdíjrendszer áta lakítása tekintetében két koncepció: a kormányé - amely valójában a Pénzügyminisztériumé és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzaté - kapott nyilvánosságot. Véleményünk szerint mindkét koncepció elsősorban csak a gazdasági problémákra koncentrál, azt is szűken értelmezve, leegyszerűsítve a kérdést a járulékfizetési fegyelemre. Álláspontunk szerint azonban a demográfiai válság legalább ilyen jelentőségű, hiszen ha kellő számú fiatal generáció lépne a nyugdíjba vonulók helyébe, akkor a járulékbefizetések nem csökk ennének, s így nem lenne ilyen óriási a probléma. Meg kell tehát találni azt a helyes nyugdíjrendszert, amely mind a gazdasági, mind pedig a demográfiai kihívásra helyes választ ad. A mai magyar társadalomban a gyermekáldás eredményeképpen a családok élets zínvonala csökken, éppen ezért a népszaporulat csökkenésének lehetünk tanúi. Mind az adó, mind a társadalombiztosítási rendszer az egyes egyéneket mint a családtól és a családi szociális helyzettől teljesen független egyéneket kezeli. Ezért e rendszerek a gyermekes családoktól csoportosítanak át jövedelmeket a gyermektelenek irányába, ami mind a társadalmi és szociális igazságosságnak, méltányosságnak, mind pedig a gazdasági racionalitásnak ellentmond. A helyes nyugdíjreform álláspontunk szerint három elem ből állna. Az egyik elemnél alapul lehetne venni a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat javaslatát, azaz a társadalmi szolidaritást, amely az egyes generációk közötti jövedelemátcsoportosítást tartalmazza. A másik elemnél ki lehetne indulni a Pénzügyminisztériu m javaslatából, amely szerint az egyén aktív korában a nyugdíjas korára egyéni céllal takarékoskodik, s ezért az egyént a nyugdíjjárulék befizetésére ösztönzi. A nyugdíjrendszer harmadik eleme pedig a szülők részére érdekeltséget teremtene gyermekeik felne velésére, hiszen időskori anyagi biztonságuk függene az általuk felnevelt gyermekek számától és a gyermekek által befizetett nyugdíjjáruléktól is. Az e három elemből álló nyugdíjrendszer összhangban lenne a szociális piacgazdaság értékrendjével, és megfele lne a szolidaritás és a szubszidiaritás elvének is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szász Domokos képviselő úrnak, SZDSZ, akit Selmeczi Gabriella képviselő asszony követ. (Dr. Orosz István kézfe lemeléssel jelzi, hogy kétperces hozzászólásra kér lehetőséget. - Szász Domokos felveszi kabátját, hogy a szónoki emelvényhez menjen. - Dr. Kis Gyula József: Megvárjuk, míg felöltözik?!) De előtte megadom a szót Orosz István képviselő úrnak, MSZP, kétperce s hozzászólásra. DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gáspár Miklós képviselő úrral abban, hogy demográfiai válságban van ez az ország, a legteljesebb mértékben egyetértek, és azzal is, hogy mindent el kellene követnünk a születésszám növelése érdekében, s ezt nem mindig tesszük meg. Ugyanakkor azt, hogy ez olyan értelemben közvetlen összefüggésben lenne a nyugdíjrendszer átalakításával, ahogy ezt ő és sokan mások mondották, bizonyos tekintetben vitatnom kell. Kétségkívül v an ilyen összefüggés azokban az országokban, ahol alacsony a születésszám és hosszú az átlagos élettartam. Ott nyilvánvalóan az újra belépők nem tudják fizetni azt a járadékmennyiséget (Sic!) , amit a hosszú időt nyugdíjban eltöltők nyugdíjellátása igényeln e. Sajnos, Magyarországon nem ez a helyzet. Magyarországon, ahol a férfiak átlagéletkora nem éri el a 65 évet, a 62 éves kori nyugdíjba lépés időpontja és a 65 éves átlagéletkor között olyan szűk az intervallum, hogy igazában nem lehet a kevés gyerek szüle tésével és a nyugdíjjáradékot fizetők
