Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló tör... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
4802 Két dologra szerettem volna reagálni. Az egyik, Götzinger képviselőtársamnak, aki egyre izgalmasabb dolgokat mond számomra: rendkív üli módon csodálkozom, hogy most itt ilyenekkel jön elő, hiszen itt most arról beszélni, hogy az előző parlamentben miről volt szó - javaslom neki, olvassa el az előző parlament jogalkotási teljesítményét; nézze meg, hogy az első évtől kezdve az utolsóig m ilyen törvények születtek, és akkor döntse el, hogy volte szó a gazdaságról vagy nem. Például 1990 végén született meg a foglalkoztatási törvény - különben nem lett volna országra szóló munkanélküliellátás , a csődtörvény, és sorolhatom tovább. Ha ez ne m gazdasági kérdés, tisztelt képviselőtársam, akkor nem tudom, mi az. Hogy hogyan közvetítették, és mit állítottak a parlamentről, az egy másik kérdés, de talán a valódi munkát nézze meg, és akkor meggyőződhet róla, hogy miről volt itt szó. Én itt ültem, é s pontosan tudom. A következő pedig: azt gondolom, itt azért két dolog összecsúszott a kötelező és az önkéntes tőkefedezeti biztosítás körül. Tudniillik abban az esetben, ha önkéntes a tőkefedezeti biztosítás, akkor nem jár együtt az általános és felosztókirovó rendszerben lévő biztosítási rész szűkítésével, hanem amellett jön létre a kötelező tőkefedezeti biztosítás. Legalábbis nem úgy jár együtt, hogy a kötelező biztosítási rész a háromnegyedet, a tőkefedezeti pedig az egynegyedet fogja kiegyensúlyozni. Ez a különbség a kettő között, és éppen ezért másképp vetődött volna fel a nők és férfiak közötti esetleges különbségtétel. Kötelező biztosításban nem is lehet a nők és a férfiak között különbséget tenni. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Amennyib en nincs több kétperces hozzászóló, akkor visszatérünk az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalásaira. Szólásra következik Juhász Pál, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről; őt követi majd Gáspár Miklós úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képvise lője. Megadom a szót Juhász Pál képviselő úrnak. JUHÁSZ PÁL (SZDSZ) : Kedves Képviselőtársaim! Eltérek a kormány eddig bírálóitól, ugyanis jobboldalról bírálom a kormányt, mert az eddigi baloldali bírálatokkal együtt annak a neoliberális gazdasá gpolitikai eszmekörnek vagyok a neveltje, amelyet általában kereszténydemokrata és konzervatív pártok képviselnek a világon. Az eszményeim az angolszász konzervatívok, a chilei kereszténydemokraták, a portugál liberálisok - szóval, ezeknek a gazdaságpoliti kai eszméje az eszmém. Ezért érhetően az én aggályaim abból erednek, hogy bátortalannak érzem a kormány által elénk terjesztett nyugdíjreformtervezetet, és néhány technikai részletében következetlennek is. Egy kicsit úgy érzem, mintha ezt a baloldali krit ikát, amely minden oldalról hangzik - mind a nyugdíjbiztosító oldaláról, mind a magukat jobboldalinak nevezett pártok részéről , túlzottan átélték volna, és ezért túl sok félelem és túl sok sutaság került a törvénybe. Szembe kell nézni persze ezekkel a fé lelmekkel komolyan. A félelmeknek különböző típusai vannak. Az egyik félelem abból ered, ami Pusztai Erzsébet kérdésköreiben úgy merült fel annak idején, hogy vane megfelelő abszorbeáló képessége és lesze elég abszorbeáló képessége a magyar gazdaságnak a hhoz, hogy egy ekkora pótlólagos tőkepiaci keresletet értelmesen tudjon befogadni. Ugyanezt a kérdést vetette fel más formában Boross Péter exminiszterelnök úr, amikor azt vetette fel, hogy Magyarországnak nem is olyan jó a tőkevonzó képessége, mint ahogy mi itt mondjuk. Igaz, hogy ehhez a keleti világhoz képest nagy, hiszen itt igaziból csak három országnak van tőkevonzó képessége, és még ezek közt is mi vezetünk, a többinek szinte egyáltalán nincs, de, mondjuk, Portugáliához képest vagy Chiléhez, Angliáho z, Írországhoz képest igazán nem jelentős a magyar tőkevonzó képesség - ez ugyanarra a dologra rímel. A másik oldalról nyilvánvalóan ehhez kapcsolódik a külföldi vagy belföldi befektetések kérdése, amely úgy fogalmazza tovább ezt a kérdé st, hogyha az így generált megtakarításoknak és kényszermegtakarításoknak végül is valóban a nyugdíjasok érdekeit kell szolgálniuk - márpedig nyilvánvalóan azt kell szolgálniuk , akkor meg kell neki engedni, hogy ha a magyar gazdaság
