Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 12 (283. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
4774 Úgy vélem, hogy egy szentté avatásnak alapvetően vallási tartalma van; azonban minden szent té avatásnak, úgy gondolom, politikai üzenete is. A középkorban a nagy Árpádházi szentek szentté avatásánál tulajdonképpen az volt a politikai üzenet, hogy megszilárdult a középkori magyar állam. Hedvig Jadwiga szentté avatásánál én azt a politikai üzenet et érzem, hogy egy térségben vagyunk, mintegy KeletEurópa szentjeként lehetne rá tekinteni, s ezen túlmenően talán még Európa szentjeként is üdvözölhetjük. KeletEurópa szentjeként azért tekinthetünk rá, hiszen édesanyjának az ereiben bosnyák vér folyt, a férje litván fejedelem volt, később lengyel király, ő pedig mint a magyar király lánya került a lengyel trónra. Ez egy keleteurópai egység felé mutató valami. Európainak azért nevezném - Európa szentjének , mert emlékeztetek rá, hogy az Anjou királyi cs alád Franciaországból származott, de a magyar Anjouk lánya volt. Franciaországból származott, ugyanakkor egész Európát átszőtte az akkori Anjoucsalád, Angliában a Plantagenetek, Olaszországban a nápolyi Anjouk - és tulajdonképpen ezen az ágon kerültek Ma gyarországra. Ilyen módon mi is üdvözöljük ezt a nagy eseményt mint a keleteurópai térség, egész Európa minél hamarabbi egységes szellemű kialakulásának az eseményét. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tiszt elt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Dobos Krisztina frakcióvezetőhelyettes asszony. Megadom a szót. DR. DOBOS KRISZTINA (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Két héttel ezelőtt napirend előtti felszólaláso mban arra hívtam fel a figyelmet, hogy a gyerekek ki vannak téve egy nagy veszélynek, méghozzá a kábítószer veszélyének. Most azonban elsősorban nem erről szeretnék beszélni, hanem arra a kérdésre szeretnék választ adni, hogy ki vigyáz a gyerekekre. Egy na p múlva elkezdődik a nyári szünet, két hónapon keresztül a gyerekek nagy része nincs rendszeresen foglalkoztatva, és bár tudom, hogy léteznek nyári üdültetések és táborok, de ezek gyakorlatilag egykét hétre tudják a gyerekeket foglalkoztatni. Nagyon sok g yerek lesz kulcsos gyerek, nagyon sok gyerek lesz olyan gyerek, akire nem tudnak a szülei vigyázni, hiszen dolgoznak, és nem tud a család olyan lehetőséget biztosítani, hogy felügyelet alatt legyenek. Lehet, hogy ezt nem tekintik olyan veszélyes helyzetne k, de ha egy pár nappal ezelőtti belügyminisztériumi sajtótájékoztatóra gondolnak, méghozzá arra, hogy 62 százalékkal növekedett az ifjúság által elkövetett - ifjúk és gyerekek által elkövetett - bűncselekmények száma az elmúlt években, és ahogy Kacziba An tal helyettes államtitkár úr elmondta, évente körülbelül ötezer gyerek tűnik el, vagy csavarog el; egy részüket megtalálják, másik részük azonban ki van téve... - bűnözők, prostitúcióra kényszerítő személyek és különböző bűncselekmények áldozataként jeleni k meg. (8.10) Azt hiszem, hogy ez a veszély sokkal nagyobb, mint ahogy az elmúlt időszakban megjelent akár a kormányzati tevékenységben, akár a társadalmi szervezetek tevékenységében, vagy akár az önkormányzatok gondolkozásmódjában. A kérdésem pedig azért nagyon fontos, mert úgy gondolom, hogy a felnőtttársadalom minden személye, minden szervezete felelős azért, hogy hány gyerek tűnik el, hány gyerek lesz áldozat, és hogyan is viselkedünk, hogyan is védjük meg a gyerekeinket. Hadd mondjam azt: ez nemcsak egy tevékenység, nemcsak a rendőrség kérdése, hogy vajon meg tudjae találni azokat az elcsellengő gyerekeket, nemcsak a karitatív - akár egyházak vagy más szervezetek által fenntartott - szervezetek kérdése, hanem mindannyiunk felelőssége, hogy hányan tűn nek el, hányan válnak áldozattá. Hadd hívjam föl a figyelmet arra, hogy óriási felelőssége van a közszolgálati médiának ebben a kérdésben. S külön hadd mondjam el, hogy köszönjük a Magyar Televíziónak azt a közszolgálati
