Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 11 (282. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
4711 Tehát ilyen értelemben a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíjának pénzügyi háttere csak egy növekvő hiány, illetve hitelfelvétel esetén biztosítható, ami inflációt gerjeszt, ami egy drága finanszírozási rendszert jelent, és ez komoly gondokat vet fel. Ezen a téren - hogy élénkíti a gazdaságot - a vita tehát mindenképpen megfogalmazható, illetve ellenérvek is vannak. A harmadik érv, hogy a biztosítottak tisztában vannak a befizetéseikkel, és ez az összeg a sajátjuk, ennek hátulütőire a későbbiek folyamán ki fogok térni egy idézettel, ugyanis ez önmagában bizonyos mértékben igaz, ám nagyon komoly negatív hatásokkal is jár. Milyen ellenérvek vannak a jelenlegi nyugdíjrendszer kapcsán? Az első ellenérv az, hogy hátrányos helyzetbe hozza a jelenlegi nyugdíjasokat, hiszen az előzőekben beszéltünk már arról, hogy ez a bizonyos befizetési összeg kikerül a jelenlegi nyugdíjasok által biztosított pénzügyi lehetőségek közül, és ez a jelenleg aktív korosztály ellátásainak fedezetét fogja jelenteni, ezért a jelenlegi nyugdíjasok ilyen értelemben nyilvánvalóan egy csökkent finanszírozási lehetőségű hátt érrel állnak szemben. Amennyiben a hiányt növeljük és amennyiben ezeket a pénzeket átcsoportosítjuk, a kamatkiadások nyilvánvalóan meg fognak jelenni a társadalomban. A rendszer nemcsak a jelenlegi nyugdíjasokat, hanem bizonyos értelemben a nőket is hátrán yosan érinti, hiszen a kevesebb szolgálati idő következtében a nyugdíjjogosultságuk, nyugdíjösszegük reálértékben mindenképpen romolhat. El kell mondani egyébként, hogy az elmúlt három évben a jelenlegi kormánykoalíció regnálása óta több mint 20 százalékka l csökkent a nyugdíjak reálértéke. A nőkön kívül a rokkantakat is hátrányosan érintheti. Éppen ezen átcsoportosítások révén bizonyos rétegek nyertesei lesznek, bizonyos rétegek pedig hátrányt szenvednek; a rokkantak mindenképp ezek közé tartoznak. Negyedik ellenérvként az EUkonformitás merül fel. Amikor részben Kertész képviselőtársammal vitatkoztam, már elmondtam azt, hogy Európában egyébként csak Svájcban van kötelező tőkefedezeti rendszer, amely ország, mondjuk, nem élt át két világháborút, legalábbis t eljesen máshogy élt át, mint Magyarország. Teljesen más a kötelező meg a szabadon választott! A szabadon választottat mi is támogatjuk, az ellenzék is támogatja. Kötelező rendszer viszont Svájcon kívül nem nagyon van Európában, tehát nem igaz az az érv, ho gy ez európai uniós követelmény lenne. Mindazok, akik átéltük az elmúlt hét évben a nyugdíj- és általában a társadalombiztosítási rendszer feszültségeit, problémáit, nagyon jól tudjuk azt, hogy mennyire megnőttek a társadalombiztosítás adminisztratív költs égei. Jómagam 199091ben még az ellen harcoltam, hogy az 1 százalékos működési költséget ne lépje túl az adminisztrációs költségvetés - ez ma már 5 százalék felé rúg. És az új rendszer következtében ezek az adminisztrációs költségek várhatóan tovább nőnek , rengeteg új intézmény lép fel, ami szétaprózza a pénzeket, és finanszírozási oldalról a fajlagos adminisztrációs költségeket növelni fogja. A hatodik probléma, ami igazából nem nyert kellő tájékoztatást, legalábbis ennek cáfolatá t nem nagyon hallottuk még, ez a külföldre való tőkekivonás lehetősége. Tehát a betett pénzek nemcsak a magyar gazdaságot élénkíthetik; ezek a kötelező nyugdíjbiztosítási alapok külföldre kihelyezve nem a magyar gazdaság élénkülését, hanem más gazdaságokb a való tőkekivonást jelenti. Ami a magyar gazdaság szempontjából egyébként rendkívül komoly veszélyeket jelent, hiszen a magyar gazdaságnak óriási tőkére van szüksége, itt óriási tőkebevonási igény lép fel, ami kapcsán a tőkekivonás éppen ellentétes folyam atot jelent. Említettem, hogy az egyik pozitív érv volt az, hogy a biztosítási összeg a biztosító sajátja. Azt gondolom, hogy a nyugdíjrendszer vitája kapcsán nemcsak gazdaságról, államadósságról, szociálpolitikáról kell szólni, hanem társadalomképről, tár sadalompolitikáról is kell szólni, hiszen nem szakítható el a nyugdíjrendszer a társadalom működésének egészétől, és bizonyos értelemben a kimondott, ki nem mondott szabályai egy árulkodó társadalomképről adnak tanúbizonyságot.
