Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - Abdullah Omar, a Dél-Afrikai Köztársaság igazságügy-miniszterének és kíséretének köszöntése - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HEGYI GYULA (MSZP):
4524 ügyében akkor is a nyugdíjasok véleményét kérik ki, ha esetleg tulajdonképpen nem a nyugdíjasokat érinti, de nekik van idejük arra, hogy türelemmel, értelemmel és élettapasztalattal oda figyeljenek erre a vitára , hiszen nem először hallanak ilyen vitákat. Ha már ezt megemlítem, akkor mindenképpen azt kell mondani, hogy akármilyen részletkérdésről is beszélünk, tisztelet és hála illeti azokat a nyugdíjasokat, akik a romokból felépítették ezt az országot, akik az e lmúlt 4050 évben dolgoztak, létrehoztak valamit, akkor is, ha ma egyesek lekicsinylik ennek az eredményét, és az elmúlt években is nagyon nagy áldozatokat hoztak azért, hogy valamilyen módon az ország gazdasága talpon maradjon. (11.10) Itt a stabilizáció kapcsán sokan emlegetik Bokros Lajost. Nem tudom, Bokros Lajos majd szobrot érdemele vagy nem, de hogy az ismeretlen kisnyugdíjas, aki elviselte - és nagy részük türelemmel viselte el - a megszorításokat, biztos megérdemli. A nyugdíjkorhatár emelése is sz óba került érintőlegesen ezen törvény kapcsán, tisztelt képviselőtársaim. Akadtak ellenzéki pártok, amelyek bejelentették - nem mindegyik, hozzá kell tennem , hogy hatalomra jutásuk esetén a nyugdíjkorhatárt ismét visszaállítják, leszállítják. Mit jelente ne az, tisztelt képviselőtársaim, ha ismét kevesebb lenne az aktív dolgozó, és több a nyugdíjjárulékból élő ember? Azt, hogy a nyugdíjak értéke zuhanna. Zuhanna, tisztelt képviselőtársaim! Ez történne akkor, ha a nyugdíjkorhatárt leszállítanánk, és mindenf ajta nyugdíjkorhatáremelésről egyszer s mindenkorra lemondanánk. Az természetesen csak egy legenda, hogy a munkanélküliség közvetlen összefüggésben van a nyugdíjkorhatárral. NyugatEurópa egyes országaiban 62, 65, illetve 70 év a nyugdíjkorhatár, ezzel eg yütt a munkanélküliség százalékban ugyanannyi, vagy több, mint Magyarországon, sőt, a munkanélküliségnek a struktúrája is egészen hasonló. Könnyű meggondolni persze, hogy ha egy 55 éves orvosnőt akarata ellenére nyugdíjba küldenek, akkor egy 17 éves vájárt anulót amúgy sem lehet a helyére állítani. Tudom, hogy ez leegyszerűsítő példa, de valóban az élet azt mutatja, hogy a nyugdíjkorhatár emelésével nem amiatt és nem azokban az ágazatokban nő a fiatalok munkanélkülisége. Súlyos felelőtlenség tehát, és pontos an a nyugdíjasok érdekei ellen hat a nyugdíjkorhatár leszállítását követelni. Az a fajta lassú, fokozatos, türelmes emelés, amely megvalósul, hitem szerint valóban az egész társadalom érdekeit szolgálja. Mikor érdemes megcsinálni ezt a nyugdíjreformot, tis ztelt képviselőtársaim? És ha ezeket a kérdéseket veti fel a szakszervezet, a nyugdíjaskamara képviselője, vagy akár az ellenzéki párt tisztelt képviselője, akkor fontos kérdéseket vet föl. Az előttünk levő tervezet nyilván nem tökéletes, és hiszem, hogy m ódosító indítványokkal vagy akár a reform felállítása során ezen javítani lehet; akkor, tisztelt képviselőtársaim, először is, ha elősegíti a járulékfizetési készség javulását, a becsületesebb befizetésre serkent. Igen különös azt hallani, hogy itt egyes e llenzéki pártok azt követelik, hogy az özvegyi nyugdíjat például emeljük 50 százalékkal. Szívesen tennénk, csak miből? Ugyanakkor, amikor a kormány megpróbálja a járulékot beszedni például a kistermelőktől, különböző vállalkozóktól, akkor az ellenzék hatal mas patáliát csap: isten ments, hogy járulékot beszedjünk! Nyugdíjként azt tudjuk kifizetni tisztelt képviselőtársaim, amit nyugdíjjárulékként beszedünk. Ha a nyugdíjjárulék beszedése ellen ágálunk, akkor azért ágálunk, hogy a nyugdíjasok ne kapjanak nyugd íjat. Ezt az egyszerű igazságot egyszer talán ki kell mondani ebben a parlamentben. A magánpénztár és ez az egyéni vezetésű számla, ami megvalósul, remélhetőleg valamelyest növeli a járulékfizetési készséget, az ahhoz való kedvet. Csodát persze nem szabad ettől sem várni, de minden, nagyon szerény előrelépés is komoly bevételnövekedést jelent. Az elemi igazságérzet is azt sugallja, hogy erősebb kapcsolat legyen az aktív évek során fizetett járulék és a nyugdíj között. Nincs nyugdíjas, aki kétségbe vonná azt , hogy a nyugdíjnak valamilyen módon tükröznie kell az
