Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP):
4516 maradjon. Ez azonban nem válasz, mert csak úgy módosítja a kérdést, hogy az említett felté tel teljesülése mellett miért állítható, hogy a nyugdíjrendszer hosszabb távon finanszírozható. Az elmúlt időszakban a finanszírozási nehézségeket a magas elvonásokkal hozták kapcsolatba a gazdaságpolitikusok - jogosan. Ebből következő en a finanszírozhatóságot ebből a szempontból kellene megközelíteni. A számítási anyagban szereplő megközelítést azért sem tudja a Független Kisgazdapárt elfogadni, mert ezt az összefüggést nem is vizsgálták kellőképpen. A nyugdíjrendszerre vonatkozó számí tásokat egy általános nemzetközi sémákat követő modell alapján végezték, amin a szakemberek még most is vitatkoznak. Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint megállapítható, hogy a javasolt nyugdíjrendszer finanszírozhatósága nincs alátám asztva, a közölt számítások a vártnál kedvezőbb képet festenek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben - és egyúttal az államháztartásban - kialakuló hiányokról. A nyugdíjrendszer költségvetésében évente jelentkező hiány ugyanis a felültervezett bevétel ek és az alultervezett nyugdíjkiadások következtében 3040 milliárd forinttal több lesz, mint amennyi a nyugdíjreformmal kapcsolatos törvényjavaslatokban szerepel. A javasolt nyugdíjrendszer alapvetően változtatja meg a nyugdíjarányokat, amelyek szorosabba n kapcsolódnak a befizetett járulékokhoz. Ugyanakkor nincs egyértelműen igazságos nyugdíjformula, azt társadalmi konszenzussal kellene kialakítani, amihez pedig elengedhetetlen a nyugdíjarányok megállapítása; ez a társadalombiztosítási nyugdíjra vonatkozóa n lényegében nem szerepel a benyújtott csomagban. A javaslat alapvető hibái közé tartozik, hogy megítélésünk szerint rossz a vegyes finanszírozású rendszer kalkulációja. A vegyes finanszírozású rendszer lényegében öregségi nyugdíjat biztosít, így részarány át az öregségi nyugdíj kalkulációja alapján kell meghatározni. Ennek alapján a tőkefedezeti rész aránya egynegyed helyett egyharmad. Itt ugyanis arról van szó, hogy a jelenlegi 30 százalékos járulék alapvetően háromfajta kifizetés fedezetét biztosítja: az öregségi nyugdíjat, a rokkantsági nyugdíjakat és a hozzátartozói ellátásokat. Az öregségi nyugdíjak fedezetét az 1996. évben közel 23 százalékos járulék biztosította. Tekintettel arra, hogy a tőkefedezeti pillérbe fizetett járulék alapvetően öregségi nyugd íjat szolgál, a 8 százalékos befizetést a 23 százalék körüli értékhez kell viszonyítani. Ez a kalkulációs hiba az előzőkben említett irreális hozamfeltételezéssel együtt eredményezi, hogy a magas költségekkel dolgozó és örökölhetőséget is biztosító tőkefed ezeti rendszert magába foglaló vegyes finanszírozású rendszer a nem pályakezdőknek is előnyt biztosíthat a bemutatott számítások szerint. A szakmailag korrekt kalkulációjú vegyes finanszírozású rendszer működtetéséhez az öregségi, a rokkantsági és a hozzát artozói nyugellátások külön kalkulációjára lenne szükség. A szakmai elvárás azt követeli, hogy reálisan kalkuláljuk a vegyes finanszírozású rendszer felosztókirovó elemeit is. A másik probléma, amiről még beszélni szeretnék, a nyugdíjreform törvényterveze tének az évenkénti nyugdíjemelésre vonatkozó javaslata. A jelenleg érvényben lévő törvény alapján a nyugdíjakat az előző évi tényleges nettó keresetek növekedésének megfelelően emelik. Az 1995. év végéig a nyugdíjak emelése a tervezett nettó keresetnöveked és alapján, illetve ha várható ettől eltért, úgy annak figyelembevételével történt. Évrőlévre vita tárgyát képezte a várható keresetnövekedés mértékének meghatározása, ezért tértek át 1996. január 1jétől az előző évi tényleges adatok figyelembevételére. A nyugdíjak emelését azért kapcsolták a keresetekhez, mivel ezzel teremtettek összefüggést a járadékfizetés és a nyugdíjak forrása között. Az éveken keresztül meglévő magas infláció hatását a nyugdíjasok ugyanúgy elszenvedték és érzékelik, mint az aktívak; az aktívakkal történő azonos teherviselés elvét a nyugdíjasok elfogadták. Amíg az utóbbi két évben a reálbérek 17 százalékkal csökkentek, addig a nyugdíjaknál ez 22 százalékot tett ki. A nyugdíjak reálértéke pedig 1990 óta több mint a felére csökkent. Mos t, amikor az várható, hogy az infláció az előző évekhez képest jelentősen mérséklődik, áttérni olyan rendszerre, amely az infláció hatását veszi figyelembe, enyhén szólva etikátlan. Etikátlan azért, mert a nyugdíjasokat az aktívakkal szemben hátrányos hely zetbe hozza, és feladja a sokat hangoztatott
