Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 10 (281. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
4510 fenntartható egy intézményrendszer, addig általában kevé ssé alakulnak ki azok az elszántságok, amelyek hozzá tudnának nyúlni, akkor is, ha látják, hogy bizonyos részeiben diszfunkcionálisan működik, de túl sok érdek kötődik ahhoz, hogy megbolygassák az intézményrendszert mindaddig, amíg pénzügyileg fenntartható , finanszírozható. A mai nyugdíjrendszerben azonban bekövetkezett ez a változás is; a továbbiakban világosan látható, matematikailag modellezhető, kiszámítható, hogy nem fenntartható, nem finanszírozható. Nagyjából az okokban is egyeté rtettek a hozzászólók, hogy ez miért következett be. Elsősorban azzal lehet magyarázni, hogy az elmúlt években, évtizedekben, és a különböző demográfiai becslések alapján a közeljövőben - és várhatóan folyamatosan - változik a keresők és az inaktívak arány a a gazdaságban, a társadalomban. Ezért az egy fő aktív munkavállalóra - aki a nyugdíj fedezetét szolgáló járulékot fizeti - egyre több nyugdíjaskorú jut, akiknek a nyugdíját kell kifizetni a befizetett összegekből. Ha ez az arány a továbbiakban is így vál tozik az inaktívak javára, az aktív keresők rovására, akkor világosan látható, hogy csak két módon lenne fenntartható a pénzügyi egyensúly. Az egyik mód az, ha érdemben csökkennek a nyugdíjak, tehát a kasszában, a kivételi oldalon az egy főre jutó kivehető összeg folyamatosan csökken. Világos, hogy senki nem akar olyan típusú megoldást, amelyben ez lenne a fő elem. A másik megoldási lehetőség az, ha a kasszában, a befizetési oldalon folyamatosan emelkednének a járulékterhek, az aktív keresőkre hárított fize tési kötelezettségek. Úgy gondolom, megint nem kell magyarázni, miért egyértelmű, hogy ilyen megoldást sem keres a kormányzat, hiszen ez alapvető gazdaságpolitikai céljaival lenne ellentétes. Azt gondolom, az is döntő jelentőségű ok, hogy a jelenlegi rends zert övező bizalom végérvényesen megbomlott. Sokszor hivatkoznak arra, hogy a mai nyugdíjrendszer a szolidaritásra épül. Lehet, hogy elvileg valóban szolidaritásra épülő nyugdíjrendszerről van szó. A probléma az, hogy ezt a szolidaritást sem kikényszeríten i, sem ösztönzés révén kiváltani nem tudja a mai nyugdíjrendszer. Nincsenek benne azok az elemek, amelyek a benne részt vevőket - tehát gyakorlatilag a teljes aktív foglalkoztatotti kört és a nyugdíjasokat - egy közös szolidaritási érdekszövetségbe összeka pcsolnák, ezt tudatosítanák, és ennek megfelelő viselkedésre ösztönöznék, motiválnák a résztvevőket. Mire tesz javaslatot az előttünk levő törvénycsomag? Ha reformelemeket keresünk, akkor tulajdonképpen egy kicsit korábban kell kezdenünk a vizsgálódást, ko rábbra kell visszatekinteni. Az első lényeges változás a nyugdíjrendszerben - úgy ítélem meg - akkor volt, amikor a kötelező nyugdíjbiztosítási elemek mellett évekkel ezelőtt létrejött az önkéntes nyugdíjpénztárak rendszere; létrehozva ezzel azt az elkülö nült rendszert, amely megteremtheti az egyéni érdekeltséget, és egy kiegészítő nyugdíjbiztosítási rendszerrel a benne részt vevők időskori anyagi biztonságát szolgálja. A mostani reformcsomag nem ezt az alrendszerét érinti elsősorban, hanem az úgynevezett kötelező társadalombiztosítási rendszert. Az eddigi egységes és monopolhelyzetű nyugdíjbiztosítási intézmény megbontására törekszik, arra törekszik, hogy a piacon egymással versenyző, különböző érdekeket megjelenítő nyugdíjbiztosító pénztárak jelenjenek meg a továbbra is domináns társadalombiztosítási nyugdíjrendszer mellett; s ezáltal részint egymással versenyezve, részint magát a nyugdíjbiztosítási, a hagyományos nyugdíjbiztosítási rendszert egy versenynek kitéve, komolyabb teljesítményeket tudjon elé rni a megtakarítások hasznosításában és a nyugdíj finanszírozásában. A rendszer lényege az - én sem tudom kikerülni azt, hogy használjam ezt a szót: felosztókirovó rendszer , hogy a mai, működő felosztókirovó rendszer mellett egynegyedes arányban, tehát viszonylag kis terjedelemben létrehoz egy úgynevezett tőkefedezeti rendszert, amelynek a lényege éppen az, hogy nem mások nyugdíjának kifizetésére fordítja a pénzkezelő az általam befizetett nyugdíjjárulékot, hanem az én saját számlámra írja jóvá, az én m egtakarításommá válik az a
