Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 9 (280. szám) - Bejelentés az Országos Rádió és Televízió Testület 1996. évi tevékenységéről szóló beszámolóról és az abból adódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egy... - Az ülés napirendjének elfogadása - Bejelentés törvényjavaslat átdolgozásra történő visszakéréséről és új változatban való benyújtásáról - Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz):
4407 Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság üléséről jöttem, ezért elnézést szeretnék kérni a késé sért mindazoktól, akiket esetleg megvárakoztattam. Nehéz a képviselő dolga, ha egyszerre több helyen is feladatai vannak... Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításával kapcsolatban elsőképpen azt szeretném elmondani, hogy ez e gy nagyon rövid, ám nagyon beszédes törvényjavaslat a kormány magatartásáról, tevékenységéről és gondolkodásmódjáról. A kormány három paragrafusban egy olyan törvényjavaslatot terjesztett ide, az Országgyűlés elé elfogadásra, amely lényegében minden olyan hibát és minden olyan gondolkodásbeli problémát tartalmaz, amely kifejezi - legalábbis a Fidesz számára , hogy mi a bajunk tulajdonképpen ezzel a kormánnyal. Hiányzik a kormányból a jogállami gondolkodásmód, ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása ezt egy értelműen igazolja. Hadd kezdjem azzal a kisebb jelentőségű ténnyel, amely igazából talán még nem érdemli meg ezt a súlyos minősítést, hogy a jogállami felfogás hiányozna belőle, ez az egyeztetésnek a hiánya. A magyar rendszerváltá snak van egy olyan hagyománya, hogy általában azokban a kérdésekben, amelyek alkotmányos jelentőségűek és alkotmányos intézményeket érintenek, általában úgy szokás az Országgyűlés elé módosító indítványokat, törvényjavaslatokat benyújtani, hogy azokról az érintett pártok egyeztetnek. Azt gondolom, az Alkotmánybíróságról szóló törvény esetében is szerencsés lett volna, ha egyeztetünk; ebben az esetben számos ponton nem lenne vele olyan gond, amit itt a későbbiekben el kívánok mondani. Meg lehetett volna előz ni tulajdonképpen egy éles és nem is szerencsés vitát ebben a kérdésben, ha a kormány egy kicsit rugalmasabb magatartást tanúsít ebben az ügyben. A másik - és ennél már valóban jóval súlyosabb, hiszen nemcsak egy szokásjogot, hanem egyfajta rossz gondolkod ásmódot visszahozó - szempont, amit megemlítenék: a kormány mindkét ponton, amelyben az Alkotmánybíróságról szóló törvényt módosítja, lényegében az alkotmányosságnak a kijátszását szeretné elérni. Nézzük csak sorra, mit is értek ez alatt; hiszen ezek súlyo s vádak, ezeket illik megmagyarázni. Az első pont az alkotmánybírák választásánál 70 év fölé emelné fel az alkotmánybírói székből való távozást arra az esetre, ha nem tudnak megegyezni a politikai pártok. Tehát ha az Országgyűlés nem választ időben alkotmá nybírót, abban az esetben 70 fölötti időszakban is tagja maradhat az illető az Alkotmánybíróságnak. Ezzel a törvénnyel és magával ezzel a tartalommal önmagában nincsen gond. Mivel van gond? Azzal van gond, hogy nem valamifajta légüres térben jelenik meg ez a javaslat, hanem egy két éve húzódó, meglehetősen súlyos vitákkal terhes folyamatot akar lényegében a hátsó kapun megoldani, nem a törvényesség szellemében, nem a megegyezés és a kompromisszum szellemében, hanem egy egyoldalú, kétharmados törvénymódosítá ssal. Ez véleményünk szerint elfogadhatatlan. A Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének egyetlenegy olyan státusa van, ahol a jelenlegi kormánykoalíció kétharmados többsége nem elegendő ahhoz, hogy ezt a posztot betöltse, ez pedig az Alkotmánybíróság. Még hozzá azért, mert a jelölési szabályok egy sajátos történelmi véletlen folytán úgy alakultak, hogy az ellenzék többsége, az ellenzék kell ahhoz, hogy jelölni lehessen egy alkotmánybírót, miközben a kormánypártoknak a kétharmados többsége kell ahhoz, hogy m eg lehessen választani. Ez egy olyan helyzet, amelyre már nagyon sokan mondták, hogy egy megegyezési kényszert visz bele az egész rendszerbe. Nos, a kormánypártok a megegyezés helyett azt választják, hogy a törvényeket megváltoztatják, a jelölés szabályait változtatják meg, lényegében kihúzva a talajt ez alól az alkotmányos rendelkezés alól. Vagyis ez az intézkedés lényegében az ellenzéknek egy kisebbségi jogaként működő intézményt szeretne megsemmisíteni, tulajdonképpen lehetetlenné tenni. Ezzel a felfogás sal és ezzel a gondolkodásmóddal van gondunk, hogy nem a megegyezésre akar törekedni, hanem ezzel akar kész helyzetet teremteni.
