Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DÖGEI IMRE (FKGP):
437 gondolkodás is kell , de nekünk nem elég... Ez népben való gondolkodással válik teljesebbé, és az egész emberiségben való gondolkodással emelkedhetik szocialistává, humanistává. Összecseng ezzel az Adytól kölcsön vett kérdésre adott válasza is: "Mit ér az ember, ha magyar? An nyit, amennyit megvalósít önmagából. Annyit, amennyit becsületben, bátorságban, okosságban, emberségben adni tud a világnak." És így folytatja: "A világ népei, ha méltók vagyunk rá, megbecsülnek, mint saját magukat." De hozzáteszi azt is: "S hogy tiszta le gyen a beszéd, nemcsak a parasztot tekintem népnek, hanem a munkást is, az értelmiségit is, aki vállalja és tartja a közösség mint tenyészet törvényeit." Életének minden szakaszában foglalkoztatta a munka, melyet "az emberi lét legigazabb valóságának" tart ott. Ebben telt egész élete. Ezt tartotta az emberi élet első parancsának. Talán ma is érvényes, amit erről mondott: "Új belső hajtóerő kell a munkához, hogy eredménye legyen. Mi legyen ez? ...a becsület, a tisztesség, a szép és jó munkában való öröm. És a ztán a közösség fegyelme." Napjaink gyorsan változó világában, naponta megélt bizonytalanságai között is hozzá is fordulhatunk eligazításért, gondolatokért. A demokrata Veres Péter 30 éves korában, 1927ben írta: "...én kételkedem abban, hogy a gazdasági s zükségszerűség feltétlenül jobb világ felé hajt, és hitetlen hangulatban néha már látni vélem a gyatra emberek által összetákolt torz szocializmus világát, amint azon marakodnak benne egyének és szakmák, hogy ki dolgozzon többet és ki fogyasszon kevesebbet ..." - s ezt évtizedekkel előbb, mint ahogy bekövetkezett. Demokrata létére kételkedett; gondolkodott és kételkedett. Kételkedett a diktatúrában éppúgy, mint a demokráciában, mert ahogy mondta: "szilárd meggyőződésem, hogy jobb világ csak jobb emberekkel l ehetséges", különben "egyik tehetségtelen után jön a másik". Mára az idő kiforogta a demokrácia szükségességét, ezt már mindenki mondja, az is, aki csak saját hatalmának megőrzését vagy megszerzését várja tőle. Vigyázzunk hát emberek! - vélem hallani Veres Péter bácsi mai figyelmeztetését. Legyünk realisták, sőt, ha kell, sültrealisták, hogy a szekér előre menjen, s azon ne csak a kiváltságosok ülhessenek, netán olyanok, akik szépet és szépen beszélnek a népről a népnek, amelynek esetleg csak a szekér húzás át szánják. Időnként álljunk meg, nézzünk körül, és gondolkozzunk emberek! - mondaná talán ma Veres Péter. Hiszen tudjuk, hogy az általa elképzelt jövő nem hasonlít a mához, de a holnap talán már rokonságba kerülhet vele. Többször mondta, magam is hallotta m tőle, hogy "talán nem felejtenek el". Le is írta: "Ha olyan lenne az utókor, amilyennek szeretném: józan, realista, magyar és igazi szocialista, akkor talán nem felejtenének el, vagy legalábbis számon tartanának, mint a jó ügy egyik harcosát." Mi, mai, k icsit hitehagyott magyarok ne csak emlékezzünk Veres Péterre, de tanuljunk is tőle, merítsünk eszmét, erőt és hitet küzdelmeiből, személyiségéből és műveiből, hogy jövőnk is lehessen. Mert az ő szavaival: "Azoké a jövő, akiknek eszméi vannak, hisznek azokb an és akaratuk is van hozzá." Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megadom a szót Dögei Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DÖGEI IMRE (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedtessék meg nekem ezen a késői órán, hogy felszólalok, nem volt szándékomban, de nem tudtam azt sem, hogy kiről akar képviselő úr beszélni... De nagy örömmel hallgattam a tájékoztatását Veres Péterről, arról a nagy magyar parasztról, aki ezt a hazát igazán szerette, és mindent megtett a földművelő ember boldogulásáért. Egész életében azon fáradozott, hogy a magyar paraszti sorsot kiemelje abból a lehetetlen helyzetből, amelybe a történelem keserű fintora sodorta.
