Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP):
4338 elhúzódásban. A két éven túli pereknek csaknem 70 százalékában került sor igazságügyi szakértő kirendelésér e, és a szakvélemények az ügyek többségében késedelmesen készültek el. Úgy gondolom, hogy ezen a területen is kellene valamit tenni. Hozzá kell tennem a tisztesség kedvéért, hogy az előttünk álló javaslatcsomag egy lépést megkísérel megtenni ezen a terület en azzal, hogy az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvényjavaslat kiveszi az igazságügyi szakértőket a közalkalmazotti törvény hatálya alól, és igazságügyi alkalmazottnak minősíti őket. Ez biztos, hogy az előttünk lévő reformcsoma gnak egy mindenképpen helyeselendő lépése; nem biztos, hogy elégséges lépése. Azt is tudni kell hozzá, hogy ez is olyan, ami rövid távon nem, csak hosszabb távon hozhat eredményt. Ha megnézzük tüzetesebben az előttünk lévő javaslatokat, hogy találnake meg oldást az előbb felvetett problémákra, akkor összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a jogállásról és a szolgálati jogviszonyról szóló javaslatok - feltéve, hogy nemcsak egy hirtelen fellángolást jelentenek, és a költségvetési törvények majd az elkövetkezendő é vekben sem feledkeznek meg a karbantartásukról - hosszú távon a gondok egy részén egészen biztos, hogy segíthetnek. Ugyanakkor a bírósági szervezet négyfokúvá tétele rövid távon egészen biztosan ellenkező irányba hat. A táblák felállásá val a dolog természetéből adódóan táblabírák is kellenek. Ezzel kapcsolatban a helyzet a következő, bár itt az ember kénytelen bizonyos mértékben találgatni, mert a rendelkezésünkre álló adatok eléggé hiányosak - különböző hatásvizsgálatokkal és számítások kal olyan nagyon nem kényeztettek el bennünket. A kormány egyik sajtótájékoztatóján derült ki az, hogy 113 táblabíró kell. A Legfelsőbb Bíróságról kerül ki a budapesti táblabírák nagy része - gondolom én - és nyilván a Fővárosi Bíróságról, ha kevés lesz az a létszám, amelyet a Legfelsőbb Bíróság nélkülözni tud. A táblabíróságról szóló javaslat 63 bíróról tesz említést. Azt gondolom, hogy ők lehetnek majd a vidéki táblabírák, mert aki a Legfelsőbb Bíróságról kerül el, annak a fizetését nem kell beállítani, h iszen ott nem lesz érdemi különbség. Ezeket a bírákat nyilvánvalóan a megyei bíróságok bíráiból nevezik ki, merthogy máshonnan nem nagyon lehet. Így aztán a megyei bíróságokon a létszám csökkenni fog, a feladat viszont, miután nincs minden törvényjavaslat előttünk, nem tudjuk megmondani, hogy milyen mértékben, de azt lehet már előre sejteni, hogy nő. (12.30) Ezért aztán nagy valószínűséggel így a megyei bíróságokat is fel kell majd tölteni - ha valakinek ellenkezőről van tudomása, akkor azt nagyon szívesen meghallgatnám, de erről eddig még nem beszéltek. Tehát valószínűleg a helyi bíróságokról, mert máshonnan nem kell felvinni a tapasztaltabb bírákat, azt a néhányat, aki öt évnél több gyakorlattal rendelkezik, kell felvinni a megyei bíróságra. És mi lesz akk or a helyi bíróságokkal? Amennyire a számításaink mutatják, megyei bíróság, beleértve a budapestit is, húsz darab van helyi bíróság pedig jóval több mint száz, tehát az az ügyszám, ami a húsz megyei bíróságon jelentős munkatehernövekedést fog eredményezni , a több mint száz helyi bíróságon nem fog jelentős munkatehercsökkenést eredményezni, csak az a kevés, nagyobb tapasztalattal rendelkező bíró fog átkerülni a megyei bíróságra. És ha még hozzátesszük azt, ehhez kapcsolódik az, hogy egyébként, egyéb szempo ntból helyeselhetően meghosszabbodik a bírává meg az ügyésszé válás folyamata, ezek együtthatásaként - én a hosszú távú hatásokat nem tudom kiszámolni - nagy valószínűséggel 19992000ben valamiféle krach fog beütni az igazságszolgáltatásban, még az is elk épzelhető, hogy olyan nagymértékű - remélhetőleg átmeneti - zavarok lesznek, amelyek már majdnem egy rendszerösszeomlással fejezhetők ki. Azt tisztázni kellene, minden egyébtől függetlenül, hogy aki egyetért ezzel a fajta szerkezeti átalakítással - mi nem értünk egyet, úgy gondoljuk, hogy először csináljunk rendet, aztán, utána gondolkodjunk a szerkezeti átalakításon, tehát csináljuk meg a jogállásról szóló törvényt, javítsuk az eljárásokat, fegyelmezzük meg az ügyfeleket; és ha mindez rendben van, ha vala hogy beállnak az ügyek, és feldolgozódik a hátralék, akkor lehet egyfajta reformon gondolkodni, mert egy szervezeti átszervezés teljesen normál körülmények között is gondot okoz a dolog természetéből adódóan. Most
