Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
4301 szakképzettséggel rendelkező ügyintézői kar részére? Hiszen ezek a jogszabályok mindaddig üresen, gyakorlati megv alósítás és tartalom nélkül maradnak, amíg az első végzős generáció a képesítését meg nem szerzi. (9.20) Így tehát célszerűbb lenne a képzés beindítása és azzal együtt vagy esetleg azt követően a háttérjoganyag megalkotása is. Megjegyezni kívánom, hogy az Igazságügyi Minisztérium már menet közben ígéretet tett a kodifikációra, hiszen az Igazságügyi Minisztérium kompetenciájába tartozó háttérjoganyag megalkotásának szükségességéről van szó. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondott szakmai felvetéseken túl hivatko zni kívánok arra, hogy a Magyar Közlönyben is megjelent a már idézett IMállásfoglalás, továbbá a magyar sajtóban elhangzott és leírt felelős nyilatkozatok után rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott meg a képzés beindításával kapcsolatban, mind a pécsi egy etem jogtudományi karát, mind a Somogy Megyei Bíróság vezetőit sokan keresik ma is az érdeklődők a felvételire történő jelentkezések végett. Még azt is el kell mondanom, hogy az első évben mindössze 150 hallgató beiskolázásáról lenne szó, akik elsősorban a jelenlegi bírósági alkalmazottak soraiból kerülnek vagy kerülnének ki. Így megítélésünk szerint még inkább vitatható az akkreditációs bizottság aggályoskodása, különösen akkor, ha ezt összevetjük az egyetemi jogi túlképzésről már az imént elmondottakkal. Mindezekre tekintettel ezúton fordulok az igazságügyi és a művelődésügyi miniszterekhez, hogy hathatós, támogató intézkedéseikkel segítsék elő, hogy a képzés most már legkésőbb 1998 szeptemberében beindulhasson, hiszen az egyéves késés már így is jelentős nehézségeket és indokolatlan többletmunkát jelent a bíráknak és az ügyészeknek. Nagyon lényeges dologként szeretném megemlíteni, hogy jelenleg a bírák munkaidejüknek mintegy egyharmad részét fordítják a nem szoros értelemben vett ítélkezési tevékenység vég zésére. Tisztelt Országgyűlés! Ha ezt összevetjük azzal, hogy most már hetek óta azon vitatkozunk, hogy évente 180200 ezer ügy marad feldolgozatlanul, befejezetlenül, amit a bírák göngyölnek maguk előtt, és ha azt mondjuk, hogy nem egyharmad, hanem egyötö d munkaerőkapacitás felszabadulna e képzés megvalósítása során, akkor igenigen jelentős lépéseket tehetnénk az ügyháttér feldolgozása irányában. Tisztelt Országgyűlés! Mint már említettem, röviden szeretnék foglalkozni az ítélőtáblák székhelyének megálla pításáról szóló törvényjavaslattal, előrebocsátva azt, hogy az ítélőtáblák megszervezésével, a négyszintű igazságszolgáltatás bevezetésével messzemenően egyetértek. Részben tudom csak osztani azokat az aggályokat, amelyek itt az időszerűséggel és egyebekke l kapcsolatban elhangzottak az elmúlt héten is, és már ma is volt rájuk utalás, ugyanis meggyőződésem az, hogy elképzelhetetlen úgy feltételrendszerek megteremtése, hogy azok üresen mozogjanak, és csak utána kezdjük az érdemi munka megvalósítását, miután m inden feltétel már adott. Ilyen nem létezik. Ezeknek menet közben egymás mellett haladva kell megvalósulniuk. Ez vonatkozik megítélésem szerint táblabíróságok felállításával kapcsolatos tárgyi és személyi feltételekre is. Nem lesz öt év múlva sem, nyolc va gy tíz év múlva sem jól képzett táblabíró, ha nem lesznek táblabíróságok, ahol ezek működhetnek és a szükséges megfelelő gyakorlatokat megszerezhetik. Az nem úgy megy, hogy a nagyvilágba képzünk majd bele x bírát, mondjuk 198at, vagy 80at, vagy 500at! A zoknak tevékenységi terület kell, és azoknak a szolgálatban kell dolgozni ahhoz, hogy a megfelelő gyakorlatot megszerezhessék. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy jobb lenne az öt ítélőtábla egyszerre történő felállítása - erre egyébként lesz több módosító javaslat is , hiszen ez az átmenet nehézségein enyhítene. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy ennek elsősorban személyi feltételei nem állnak fel. De annak valóban nem állnak fenn a személyi feltételei, hogy 1999. január 1jén öt ítélőtábla megkezdhes se a működését; a három is nagyon kemény és komoly odafigyelés után fogja csak elkezdeni a működést. Éppen ezért támogatni tudom az előterjesztőnek azt az elképzelését, hogy 1999ben három ítélőtábla, míg 2003ban újabb két ítélőtábla kezdje meg a működésé t.
