Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
4299 felszólalásomban nem beszéltem, hiszen a témakörnek ez a szűkítése kifejezetten egyéni képviselői körzetemmel van kapcsolatban, így nem tartottam volna etikusnak, ha frakcióvezérszónokként egyéni képviselői problémákról is beszélek. Visszatérve felszólalásom első részéhez, szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra, hogy az igazságügyi reform komplex jellegű intézkedéssorozat, feltételezi mind a személyi, mind a tárgyi szempontok figyelembevételét, egyszóval a jelenlegi helyzet gyökeres megváltoztatását célozza. Az általános vitában eddig is - a különböző pártok részéről történő felszólalásokban - sokszor történt utalás a bírák túlterheltségére, közelebbről arra, hogy a megnövekedett feladatokat ez az adott lé tszámú bírói kar ma már fizikailag sem képes, a lehető legnagyobb jóindulata ellenére sem, ellátni. Meg kívánom említeni azt is, hogy dr. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke a múlt heti parlamenti felszólalásában erre erőteljesen utalt is. Ezzel a felszó lalással egyébként mind részleteiben, mind összességében messzemenően egyetértettünk, megítélésünk szerint helyesen elemezte az igazságszolgáltatás, ezen belül a bíróságok jelenlegi helyzetét, és húzta alá azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek a refor m során majd megvalósításra kell hogy kerüljenek. Tisztelt Országgyűlés! Visszatérve eredeti témámra, a megoldási javaslatok és az eddigi elgondolások úgy mutatják, hogy elsősorban a szintrendszer változtatásában, a fogalmazóképzés és a bíróvá válás útjána k újraszabályozásában jelennek meg a nóvumok, de szinte nem is hallottam arról, hogy a bírói kar tehermentesítése elképzelhető azon a módon is, hogy az ítélkezést folytató bírák valóban csak az ügyek érdemi intézésével és a bírói hivatás kiteljesedését jel entő ítélkezési munkával foglalkozzanak. (9.10) Azokat a részben adminisztratív jellegűnek vagy kisebb jelentőségűnek tekintendő érdemi munkálatokat ne a bírák, hanem az igazságügyi alkalmazottak egyéb csoportjai végezzék; annak ellené re, hogy erről a parlamenti vitában nem esett szó, a reform előkészítése során azonban igen. Nemcsak szó esett erről, hanem egészen határozott és konkrét célkitűzések is megfogalmazódtak, sőt mindezeken túlmenően gyakorlati lépések is történtek. Már 1996 ő szén a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem jogtudományi kara a magyar felsőoktatásból mindeddig hiányzó főiskolai szintű jogászképzés engedélyezésére irányuló kérelmet nyújtott be a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz. A történéssel kapcsolatos eseménysor egy részét, továbbá a főiskolai szintű jogászképzés fontosságát Kengyel Miklós egyetemi tanár "Kelle nekünk jogtechnikus?" címmel a Magyar Jog 1997 májusi számában megjelent tanulmányában publikálta, így ez tisztelt képviselőtársaimnak is nyilván rendelke zésére áll. A közvélemény tájékoztatása végett azonban szükségesnek tartom azt, hogy felszólalásom ezzel kapcsolatos részében támaszkodjam a tanulmányban írtakra és felhasználjam annak meghatározó jellegű részleteit. A tervezett szakképzés célja az igazság ügyi részfeladatokat ellátó, önálló hatáskörrel rendelkező, középszintű ügyintézők képzése. A főiskolát végzett igazságügyi ügyintézők a bíróságokon és az ügyészségeken elhelyezkedve - természetesen a jogszabályok megfelelő módosítása esetén - tehermentesí thetnék a bírákat és az ügyészeket, továbbá ezenkívül foglalkoztathatók lennének az ingatlannyilvántartásban, valamint a közjegyzői, az ügyvédi és a végrehajtói irodákban is. Szeretnék rámutatni arra, hogy számos munkakörben nincs szükség a feladatok ellá tása érdekében egyetemi végzettségre, és ez a tervezett, három év időtartamra megállapított középszintű képzés a gyakorlati jogalkalmazás szempontjából szükséges és egyben elégséges is. Megjegyezni kívánom, hogy az egyetemi oktatásban a jogi karokon - megí télésem szerint - már most is túlképzés folyik, ami a jövőben nehezíteni fogja az egyetemet végzett jogászok elhelyezkedését. Ugyanakkor társadalmilag indokolatlan és az egyén szempontjából sérelmes volna egyetemi végzettséggel doktori diplomát nem igénylő feladatok elvégzésére szorítani őket. Az Igazságügyi Minisztérium a kormány részére készített 14091/1996. IM számú előterjesztésében - ami egyébként az igazságügyi reformmal kapcsolatos - foglalkozott ezzel a témával, és úgy foglalt állást,
