Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
4251 Ez volt az 1991ben született országgyűlési határozat, ami más irányokról szólt. Mert valóban háromelemes nyugdíjrendszert tartalmazott, de nem ezt a három eleme t tartalmazta, hanem azt mondta, hogy legyen nemzeti alapnyugdíj, azt mondta, hogy legyen biztosítási elvű munkanyugdíj, megreformált felosztókirovó rendszer, és legyen meg az önkéntes kiegészítő biztosítás lehetősége. Akkor kormánypárti és ellenzéki képv iselők egyaránt - meghallgatva a szakértőket, végiggondolva az összes tényezőt, a gazdaság változásait - úgy értékeltük, olyan óriási bizonytalansági tényező van egy tőkefedezeti rendszer létrehozásában, hogy nem szabad elindulni egy ilyen gazdasági átalak ulás idején ilyen lépésekkel, hogy kiszámíthatatlan egy ilyen lépésnek a következménye. Nem azért, mert nincs rá matematikus és nincs rá gép, hanem azért kiszámíthatatlan, mert nem lehet megjósolni a következő néhány év gazdasági változásait, annyi bizonyt alansági tényező van a rendszerben. Tehát nem volt véletlen az, hogy akkor a parlament ilyen aránnyal fogadta el azt az országgyűlési határozati javaslatot. Mert nem az a kérdés, hogy az ember elvben egyetérte egy bizonyos fajta biztosítási rendszerrel. E z ügyben talán meghallgathatnánk a szakértőket, akik ugyanolyan kvalitású, ugyanolyan tudású szakértők: elvben az egyik az egyikkel nem ért egyet, elvben a másik a másikkal nem ért egyet. Társadalombiztosítási szakértőkről van szó, tehát ez csak politikai döntés lehet, hogy mi melyik rendszert tartjuk és látjuk jobbnak, hiszen a nemzetközi szakemberek sem tudnak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy mitől lenne az egyik rendszer olyannyival jobb, mint a másik. Nem ez a kérdés. Nem is az a kérdés, hogy az ember ne gondolná úgy, hogy ha mindkét rendszernek súlyos gondjai vannak, akkor talán egy párhuzamosan futó, két lábon álló rendszer, két típusú biztosítási rendszer egymás mellett esetleg mégiscsak nagyobb stabilitást biztosíthat. Nem ez az igazi gond. Az az i gazi gond, hogy mikor, hogyan és milyen feltételrendszerrel hozzuk ezt létre. Itt van a kormányjavaslat gazdasági megalapozása. Nagyon érdekes dolog, azt hiszem, a kormány szakértői hallhatták már egy párszor komoly szakemberek, matematikusok, társadalombi ztosítási szakemberek véleményét arról, hogy ez a megalapozás mit jelent. Hogy tekinthetőe ez ennek a nyugdíjrendszerprognózisnak a valódi gazdasági megalapozásaként. Hiszen ez a prognózis nélkülöz minden elemzést azzal kapcsolatban, hogy melyek azok a k ülső, belső társadalmi, gazdasági, politikai és sorolhatnám tényezők, amelyek változatképző elemként jelennek meg a gazdasági prognózisban. Elég meglepő módon csupán a gazdasági növekedés és az infláció, illetve ennek a két indikátornak teljesen szimpla le egyszerűsítéseként megjelenik a fogyasztás és felhalmozás, teljesen önkényesen és lényegében minden indokolást nélkülöző hosszú távú rátákban kifejezve. Hogy miért annyinak számolták ki? Csak. Körülbelül ez a válasz rá. Nincs részletesen megmagyarázva, hog y milyen változókat és hogyan vettek figyelembe. A prognózis annak sem szentel sok teret, hogy az alapváltozattól eltérő pesszimista "B" és optimista "C" változat esetén milyen hatásokkal és távlati összefüggésekkel kell számolni. Odabiggyesztették formail ag, hogy legyen valami látható, hogy jó, kérem szépen, itt milyen mélységesen mély és komoly számítások történtek. Azután borzasztó érdekes az a kérdés, hogy ez a prognózisszámítás leegyszerűsített grafikus módon azt mutatja nekünk, hogy az infláció, a gaz dasági növekedés változásával ezt meg ezt számolhatunk, és érdekes módon nincs mellette az egyéb beígért változások államháztartási hatáselemzése. Azt kimutatják, hogy a társadalombiztosítás kötelező ágában mekkora hiány várható. Már eleve gyanút kell kelt sen, hogy ilyen hatalmas nagy különbség van a kormány által előterjesztett prognózisok és a társadalombiztosítás szakemberei által kiszámított prognózisok között. Valami nem stimmel; és én egyáltalán nem vagyok meggyőződve, mivel nem tudtak meggyőző adatot mondani, hogy miért éppen a kormánynak lenne igaza. Hiszen a társadalombiztosítás szakemberei meggyőzően bizonyítják, hogy itt olyan számokat vettek figyelembe, amilyenek eddig még sose voltak. A járulékmérték növekedése soha nem érte el azt a szintet, am it jövő évre a kormány tervez. És ha menetrendszerűen - és nemcsak a jövő évben - a bevételek túltervezettek, a
