Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP):
4244 ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Hasznos Miklós képviselő úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvénycsom ag, ami most a parlament előtt tárgyalásban van, fontosabb, mint egy éves költségvetés. Mégpedig azért fontosabb, mert szinte a társadalom egészét érinti, sőt a jövendő magyar kormányokat is. Egy költségvetés hibáit menet közben is ki lehet javítani egy pó tköltségvetéssel, és a következő év úgy is annullálja az egész előző évi tévedést is. Azonban egy társadalombiztosítási törvény reformjánál - ami szinte a társadalombiztosítás minden területét érinti - nagyon alapos megfontolásra, jó előkészületekre, kivál ó hatástanulmányokra, prognózisokra, adatokra, optimumszámításra lenne szükség. Mindezt együttesen úgy nevezném meg, hogy a jogszabály minőségének meg kellene felelni annak a minőségnek, ami egy demokratikus jogállamban minimumszintként elvárható lenne. A kereszténydemokraták elismerik azt, hogy szükség van a társadalombiztosítás reformjára, szükség van a nyugdíjreformra is többek között. Azonban mi még emlékezünk azokra az időkre, amikor a társadalombiztosítás pozitív költségvetési befizető volt, még a tel jes foglalkoztatottság idején, amikor az állam feneketlen zsákjában a nyugdíjjárulékok, a tbjárulékok, a dolgozóktól levont, a vállalatok által befizetett összegek eltűntek, és senki nem gondolt akkor 1520 évre előre, hogy hátha ez az állapot nem fog örö kké tartani, és hátha ennek a nyugdíjbiztosításnak valami fedezetre is szüksége lenne. Tulajdonképpen ezzel a törvényjavaslattal az a gondunk, hogy ma is kissé ugyanez a helyzet. Senki nem gondol arra, hogy mi lesz itt tizenöt, esetleg húsz év múlva. A Nyu gdíjbiztosítási Önkormányzatnak van egy koncepciója, ami ellentétes azzal, amit a kormány terjesztett elő. De - hogy így mondjam - a kormányelőterjesztés is lényegében megint csak a Pénzügyminisztérium íróasztala mögött született, és tulajdonképpen a Pénz ügyminisztérium koncepciója. De kérdezem én: hol vannak ebben, mondjuk, maguk az érdekeltek, a nyugdíjasok különböző társadalmi és érdekvédelmi szervezeteinek a koncepciója vagy a véleménye? Vagy hol van a Munkástanácsok véleménye? Ezt azért mondjuk, mert úgy érzem: egy kiérlelt demokráciában nem negyven óra vita alatt születik meg egy ilyen, egész jövőt meghatározó törvényjavaslat és csomag... (Akar László a szinte üres ellenzéki padsorokra mutat: Persze, ott ül az egész párt!) , hanem körülbelül kétéves ko moly vita, előkészítés után, a megfelelő érdekképviseleti szervek bevonásával; és a parlamenten belül is a különböző szakértői bizottságok és pártszakértők bevonásával folyik le egy ilyen vita, amilyenben itt most, nálunk horribile dictu 40 órás időkeretbe n ki is tudjuk fejteni a véleményeinket. Tulajdonképpen mi a fő gondunk? A fő gondunk az, elismerjük: a probléma és a problémák gyökere az, hogy egyre kevesebb a befizető, a járulékot befizető, és egyre több lesz az eltartott és a nyugdíjas. Ennek a problé mának a megoldása - a józan paraszti ész szerint is - nem látszik biztosítottnak azzal, ha mi most azt mondjuk, hogy ez a pénz, ami bejött, ez is kevés, ezért most felül kell vizsgálni az egész rendszert; ezt a felosztókirovó rendszert át kell helyezni eg y tőkefedezeti elvre, és ugyanakkor nem vesszük figyelembe azt, hogy ezzel lényegében nem lesz semmivel sem több pénz; sőt azon bizonyos magánbiztosítók révén kivonunk tőkét, kivonunk pénzeszközöket a rendszerből azzal, hogy majd valamikor, majd 2013 után esetleg valami ebből vissza is fog jönni azoknak, akik majd akkor lesznek nyugdíjasok. Higgyék el, nemcsak a képviselőket, az egyszerű állampolgárokat is érinti, hogy hogyan lesz ebből több pénz és hogyan lesz ebből nagyobb fedezet. Úgy érezzük, hogy a kor mányzat által javasolt megoldás, a magánnyugdíjpénztárak bevezetése igazán nem oldja meg a problémákat. Az pedig felettébb gyanús szinte mindenki számára, hogy a kormányzati előterjesztés a magánnyugdíjpénztárak propagandaanyagát tartalmazza. Az a mellékle t, amit úgy neveznek, hogy "nemzetközi információk és tanulmányok", tulajdonképpen a Nyugdíjpénztárak Európai Szövetsége megrendelésére készült. Az egész előterjesztés egy nagyon
