Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP):
4235 beléptetni, amely egy jogosultsági ig azolványt valamilyen elvek és befizetés alapján adna az állampolgárnak. (12.50) Természetesen egyetértek azzal is - erről az imént a képviselő asszony szólt , hogy rossz helyen és rosszul kerül szabályozásra a baleseti ellátás, mert ha már ezt a struktúrá t vettük át, akkor meg kellett volna hagyni a baleseti ellátást az öregkori nyugdíjak körében, hiszen strukturálisan jelenleg a nyugdíjakhoz tartozik. Tehát azt gondolom - s itt térnék át a magam mondandójára , hogy a most tárgyalt törvény nem má s, mint a jelenleg hatályban lévő szabályozás nagyon kis módosításokkal történő átvétele. Tudomásul tudom és tudomásul fogom venni, hogy a nyugdíjbiztosítás változása miatt az egész 1975. évi II. törvényt hatályon kívül kell helyezni, és ha ezt hatályon kí vül kell helyezni, akkor az egészségügyi ellátást valamilyen formában szabályozni kell, és akkor azt külön le kell írni akár szó szerint a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint, de akkor is szükség van ezeknek a passzusoknak a hatálybaléptetésére. Ninc s más megoldás! Más kérdés, hogy ennek a procedúrának a keretében elegendő új elemet vettünke be. Erről is hosszú vitát lehetne folytatni. Mert ha az az alapkérdés, hogy megvitattunke minden változtatást és felkészültek vagyunke, és hogy az új elemek ki dolgozottake, akkor azt mondom, hál' istennek nincs benne több új elem, mert ha nem folytattuk le a vitákat, akkor nem szabad változtatni a jelenleg hatályban lévő rendelkezéseken. Hiszen a kormánynak és nekünk az is a felelősségünk, hogy ami rossz, de mű ködik, azt ne rontsuk el úgy, hogy javaslatokkal, kiérleletlen indítványokkal működésképtelenné tesszük. Ilyen értelemben tehát jogos az elégedetlenség, de azt azért hozzá kell tenni, hogy változtatni ott kell és szabad - s ezt többen elmondták , ahol pon tosan tudjuk, hogy mit akarunk csinálni. Szeretném azt is elmondani, nagyon szívesen hallottam volna véleményeket arról, hogy mi is az egészségbiztosítás vagy az egészségügyi finanszírozás megoldásának a jövője. (Dr. Pusztai Erzsébet: Tizenöt percben nem l ehet mindent elmondani!) Nem azoknak címzem ezt a megjegyzésemet, akik valóban a törvényjavaslatról beszéltek, hanem a további vitának címzem, hiszen lehetőségünk van ezekről a kérdésekről továbbra is beszélni. Egyetértek mindazokkal, akik úgy gondolják, v alószínű, hogy az egészségügy finanszírozásának a jövője - a nyugdíjhoz hasonlóan - az öngondoskodás, az egészségbiztosítás, a kötelező biztosítás és az adóból finanszírozott állami ellátások keveréke lesz majd. Ennek az arányát lehet vitatni, lehet nem vi tatni, de valami ilyen irányban kell elmenni. Szívesen hallottam volna vagy hallanék véleményeket arról, hogy mi a helyes cél: megtartani az állami finanszírozást és a teljes körű, mind a 10 millió állampolgár számára érvényes egységes biztosítási csomagot , vagy épp a járulékterhelés egyenetlensége miatt esetleg bizonyos foglalkozáscsoportok számára - mezőgazdaságiak, vállalkozók, önbiztosítók - külön biztosítási formát kell majd a jövőben szerveznünk. Kétségtelen, hogy ebben a pillanatban, amikor Magyarors zágon a munkaviszonyban álló foglalkoztatottak - 36 százalék - fizetik a járulékok 97 százalékát, miközben az ellátások 23 százalékát veszik igénybe, erre a kérdéskörre az egészségbiztosításról beszélgetve bizony válaszolnunk kell. Kevesen vagyunk itt orvo sok, mindössze négyen, de egy dologban biztosan egyetértünk, mégpedig abban, bárhogy is változzék az egészségügy finanszírozása, bármilyen legyen a mostani vagy a jövőbéli egészségbiztosítási törvény, olyan egészségügyben, mint amit tegnap este láttunk az egyébként zseniális, remek és általam is nagyon szeretett Vészhelyzet című sorozatban - ahol azért kell felmondania a tisztességes ápolónőnek, mert a daganatos beteget, a biztosítással nem rendelkező, alacsony jövedelmű és a biztosítási eljárás szabályaiba be nem férő beteget el kell küldeniük, mert ezeregy rendelkezés, ezeregy anyagi szabály korlátozza és akadályozza az etikus orvosi működést - nem szeretnénk benne lenni. De innentől kezdve, ennek az alapigazságnak a leszögezése után vajon hogyan tudjuk ez t a világon sehol meg nem valósított vagy nagyon sok hibával működő ideális egészségügyi rendszert
