Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
4191 rendszerekben lényeges en olcsóbban képesek vásárolni a magyar fogyasztók, és ez mindenképpen figyelembe veendő szempont, hiszen itt tízmillió magyar lakosról van szó. Szeretnék egy példát mondani önöknek, a Duna Plaza példáját, ahol négyszáz kiskereskedő árusíthat (Horn Gábor: Tessék figyelni! Négyszáz kiskereskedő!) , és ahhoz, hogy ez a négyszáz kiskereskedő egyébként ugyanilyen árusítási feltételekhez juthasson, egy új körutat kellett volna létesíteni. Ennek beruházási költségeit a kiskereskedők természetesen nem tudták volna kifizetni. (9.00) Mindannyian tudjuk, hogy egyébként pedig a főváros parkolási problémákkal küzd, és ez a Duna Plaza például egy olyan bevásárlási lehetőséget nyújt az állampolgároknak, amely kulturált, modern lehetőség. Ugyanakkor szeretném elmondani, hog y a bevásárolóközpontokat, hipermarketeket nem kellene folyton szembeállítani a kiskereskedőkkel, inkább azokat a pontokat kellene megtalálni, ahol az együttműködésre lehetőség van, hiszen a kisvállalkozók döntő hányada ma is képes megélni ebben a körben, mivel olyan minőséget tud biztosítani, amelyet esetleg ezek a nagy bevásárlóközpontok nem tudnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De természetesen ez a kérdés is az a példa, amire egy ötperces válasz után két percben nem i gazán lehet reagálni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Szabad György frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Néppá rt részéről, "Trianonról ma" címmel. Megadom a szót dr. Szabad György frakcióvezetőhelyettesnek. DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP) : Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Június 4én sokan gondolnak Trianonra, mégpedig már egyre kevesebben Európában is a műv elődéstörténetben szereplő trianoni palotára, MarieAntoinette kedvenc szórakozóhelyére, sokkal inkább a versaillesi békerendszer egy döntési fórumára, amely fordulópontot jelentett Magyarország történetében. Hogy miért jelentett fordulópontot az a magyar történelem egyik nagy kérdése, amire sok válasz született, sok vita folyik körülötte, sokat tudunk róla, és sok keserű megállapításunk lehet. Van benne olyan probléma, ami azzal függ össze, hogy a magyarság népi tömegei mikor és mennyire tudták kitölteni a Kárpátmedencét, mikor szorult vissza létezési lehetőségük a történelemben. Szól arról, hogy 1849 után miért következett be egy olyan fordulat a magyar politikai történetben, amelyik a függetlenség kérdését háttérbe szorította, és úgy gondolta - egykorú fogalommal élek , hogy a napsütötte oldalra mehet át, és figyelmeztetések ellenére nem vette észre, hogy az árnyékba borulás előtti oldalra megy át; és szól arról, hogy az a dualista szerkezet, amibe belehelyezkedett, az egykorú megítélést később visszaig azolva nem villámhárító volt, hanem villámvonzó, hogy azon belül a parlamentáris lehetőségek olyan önkényuralmi tényezőkkel társultak, amelyek lehetővé tették, hogy korszerűtlen erő magának vindikálja a jogot, hogy mindent megfontoljon és mindent meggondol jon; és szól arról, hogy a Monarchia felbomlása után Magyarországon miért és hogyan kerültek túlsúlyra előbb olyan baloldali szélsőségek, majd - visszahatásként is - olyan jobboldali szélsőségek, amelyek folytán Magyarországot kritikusai a következetlenség ek, a megbízhatatlanságok országának tüntették fel. Hogy mit jelentett Trianon, én most nem akarom részletezni, inkább néhány tanulságát. Valamennyien - családunk sorsában, egyéni sorsokban, a nemzet sorsában - megéltük és megéljük a következményeket. Nem ellene lázítani, nem passzivitással a belenyugvást mondani indokolt ma. Hanem arra rámutatni - és én három dologra szeretnék rámutatni , hogy a józan magyar nemzeti és demokrata gondolkodás hogy igazodhat el ma ebben a bonyodalomban. Egyfelől azzal, hogy tudomásul veszi, hogy a legfontosabb, amit ebben a kérdéskörben tehetünk az, hogy Magyarországon olyan jogállam épüljön ki, amely példa és kényszerítő erő lehet a környezetünkre,
