Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
4177 Az ülésnap megnyitása Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 38. ülésnapja 1997. június 4én, szerdán (8.02 óra - Elnö k: dr. Kóródi Mária Jegyzők: dr. Semjén Zsolt és Boros László) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Jó reggelt kívánok! Köszöntöm jelen lévő képviselőtársaimat és mindenkit, aki akár a rádió, akár a televízió nyilvánossága előtt figyelemmel kíséri mai napi munkánkat . Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 38. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Semjén Zsolt és Boros László jegyző urak lesznek segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varga Mihály frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz részéről, "Az alumíniumiparban készülő ÁPV Rt.döntésekről" címmel. Megadom a szót Varga Mihály frakcióvezetőhelyettesnek. VARG A MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar alumíniumipar privatizációja befejezéséhez közeledik. Ennek utolsó jelentős állomása az Ajkai Alumíniumipari Kft. eladása, amelynek ügyében - a hírek szerint - ma fog dönteni az ÁPV Rt. igazgatótanácsa. Mivel minden esély megvan arra - sajnos , hogy rossz döntés szülessen, ezért a FideszMagyar Polgári Párt nevében itt szeretném kifejteni véleményünket. A helyzet megértéséhez korábbi előzményeket kell megemlítene m. A szovjetmagyar timföldalumíniumegyezmény megszűnése következtében jelentős kapacitásfelesleg, ebből fakadóan több száz millió forintot elérő éves veszteségtermelés alakult ki a vertikumban. A kapacitásproblémák csökkentése érdekében 1993ban bezártá k az Almásfüzitői Timföldgyárat, a dolgozókat elbocsátották. 1995ben - magántőkét használva - a gyárat újra indították. Az üzemeltetők, akik 1997 januárjáig megvásárolták a társaság tulajdonjogát is, 1997 januárjára több mint egymilliárd forint vesztesége t halmoztak fel, a gyárat újra be kellett zárni. Az állam mintegy 500 millió forintot vesztett ezen a tranzakción. Az almásfüzitői fiaskó bebizonyította, hogy kohászati timföldet csak annak szabad gyártani, aki a termelési költségeket 200 dollár/tonna alat t tudja tartani. Ilyen előzmények után került sor az Ajkai Timföldgyár privatizációs pályázatának kiírására. Az ajkai technológia elavult, a szükséges fejlesztések forrásigénye mintegy 20 millió dollár lenne. A vállalat termelési költsége az előbb említett 200zal szemben 240 dollár/tonna körül alakul. Miután a társaság évente közel egymilliárd forint veszteséget termel, szóba jöhető megoldásnak csak az új piacot és technológiát is hozni képes, tőkeerős külföldi, szakmai befektető megtalálása ígérkezik. Egy etlen ilyen érdeklődő jelezte részvételi szándékát, de a kiírással ellentétben nem tartottak igényt a társaság egészére. Sérelmezték, hogy az állami tulajdonban lévő ajkai vállalat olyan tízéves timföldszállítási szerződést írt alá a magánkézben lévő inota i alumíniumkohóval, amely
