Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ):
413 mindenki tudja, hogy miről beszélünk. Arról nem is beszélve, hogy az eredeti szöveg nem speciesről vagy "szpiszíz"ről, ahogy az angol mondja, hanem raceről, rasszistáról szól. Az amerikai újságokban lehet olvasni, hogy "race riots", feketékfehérek egymás közti verekedése. Tehát nem "faj" van az eredeti egyezményben, amit megint rosszul fordítottak le "faj"ra. Én nagyon javasolom a jogalkotónak, hogy gondolkodjon el ezen. A budapesti Embertani Intézetben világhírű professzorokat kérdeztem meg, nem értenek egyet a törvényszöveggel. A köznyelvben "faj" van, ez kétségte lenül rossz. Ez tipikusan intellektuális környezetszennyezés, amikor egy rossz fogalmat átteszünk a köztudatba, és azt használjuk, azt hisszük, hogy jó. A törvényjavaslat, tisztelt Országgyűlés - most már nagyon rövid leszek , megsínyli a preambulum hiány át. Igyekszik pótolni a preambulumot egy gyötrelmes nyolc és fél soros egyetlen mondattal. Gyötrelmes mondat, márcsak önmagában is. Pedig a miniszter úr is felhívta a figyelmet arra, hogy vegyük alapul az egyezményt. Az egyezmény, amit mi is aláírtunk, ami hez csatlakoztunk, az világos. Azt kellett volna követni, abban a preambulumban minden fel van sorolva. (17.50) Amit például hiányolok a nemlétező preambulumból, az a következő: az emberi közösség tagjainak veleszületett jogai vannak; egyenlők és elidegení thetetlenek. Ez le kell szögezni! Erre lehet felfűzni egy csomó paragrafust. A másik: a gyermeki jogok különbségtétel nélküli érvényesítése. Ezt az egyezmény annak idején azért tette be, mert a 01617 éves kor egy egészen specifikus fejlődési kor, amit mi úgy nevezünk, hogy szenzitív kritikus fejlődési szakasz. Vagyis: ha a gyermek ebben a korban nem kapja meg azt az intellektuális, értelmi, fizikai képzést, ami a fejlődéséhez szükséges, már csak pedagógiai deficittel fejlődik ki. Tehát soha nem lesz olyan , mint amilyen lehetett volna - márpedig nem ez a cél. Szeretnék kiemelni két gondolatot. Az egyik a családi nevelés jelentősége, a másik pedig a gyermekkor különleges gondoskodása, amelyre utaltam. Minden felszólaló - a törvény szelleme is - nagyon helyes en kiemeli a családi nevelés jelentőségét. Szeretném egy közmondással kezdeni - és néhány kutatási eredményt idecsatolni , hogy a törvény ilyen szempontból mennyire jó. Csak a végrehajtásával lehetnek bajok, ha nem tartjuk be. Egy kínai mondás szerint nem írható egyetlen kínai család kapujára sem, hogy nálunk semmi baj nincs. Ennek ellenére ott is, Európában is a családi nevelés primátusát senki nem kérdőjelezi meg. Most már csak arról van szó, hogy ehhez a családi neveléshez milyen feltételeket adunk. Nos , erre ez a törvény nagyon pozitív válaszokat ad. Többek között ezért fogadja el egyetértően a kormánypárt és az ellenzék egyaránt. Egy anyától elszakított gyermek - lehet, hogy ez tankönyvi adat, de nagyon szeretem hangsúlyozni - állapota folyamatosan rom lik: az arca heteken belül kifejezéstelen lesz, mimikája romlik, fél év után pedig elutasítja a kapcsolatteremtést, bénultan fekszik. Nagyon sok maradandó lelki károsodás abból adódik, hogy a gyermek el van szakítva az anyától. Egy példát mondanék, és ezze l ezt a gondolatkört befejezem. A holland hajósok körében végeztek egy rendkívül szellemes kísérletet. Egy kis hajóról van szó, ahol az egész család ott van, ott van a gyermek is 67 éves korig, hiszen utána a törvény kötelezi iskolába járásra. Hét évig eg y pici kis hajón van, ahol a taton ideoda lehet mozogni, de nincs mozgástere. Amikor értelmi és testi képességbeli tesztet alkalmaztak többezer holland gyermeken, a következőt tapasztalták. A 7 éves, hajón nevelkedő holland gyermekek gyorsaságban, állókép ességben, motorikus koordinációban, ügyességben messze elmaradtak az otthon nevelt gyermekektől, sőt, bizonyos értelmi képességek terén is meghatározó különbség volt köztük. Igaz, hogy később behozták, azonban a trendek nem találkoztak. Mindig alatta marad tak azoknak, akik nem a hajón nevelkedtek. Tehát egy kis különbség - egy kis deficit - mindig maradt. Ezt hívjuk deficitnek, ez az, amit az életben nem tud bepótolni. Nos kérem, ezért olyan nagyon fontos a gyermek családi nevelése, és a gyermek számára meg adni minden feltételt az értelmi, az érzelmi és a testi fejlődéshez.
