Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 2 (276. szám) - A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ):
4041 Képviselőtársam hiányolta a kormány új közlekedéspolitikáját. Emlékezetem szerint a kormány a törvényhez tartozó távközléspolitikájáról szóló előterjesztést 1992 januárjában nyújtotta be az Országgyűléshez - ez még természetesen az előző kormány. Az abban foglaltak szerint ment végbe a távközlési szektor kialakítása, így jött létre a ma működő piac. Ennek megfelelően lett Magyarország területe 54 primer körzetre bontva, és az önkormányzatok javasolhatták az önálló koncessziós telefontársaságok létrehozatalát. A távközlésről szóló törvény igazodott az 1991ben megalkotott koncessziós törvényhez, amikor a távközlési szolgáltatások közül többek között a közcélú távbeszélőszolgáltatást, vagyis a telefonszolgált atást a koncessziós tevékenységek közé sorolta. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy a telefonkoncesszióra kötött szerződések jelentették az állam kezében azt a törvényes eszközt, amellyel megvalósult az a nagyarányú fejlesztés, ami még napjaink ban is tart. Az 195080as évek közötti időszakban Magyarországon a telefonellátottság 100 lakosra vetítve nem érte el a 10 készüléket. Magyarország, speciális geopolitikai helyzete és gazdasági állapota következtében, a hírközlésitávközlési infrastruktúr a fejlesztése tekintetében még a középeurópai és a balkáni országoktól is messze lemaradt. Itt szeretném megjegyezni, hogy speciálisan Nógrádmegye, melynek képviselője vagyok, az országos átlagnál is lényegesen rosszabb mutatókkal rendelkezett, tehát az átlagszám egy nagyon széles terület, amely a nagyon rosszakat és a jókat is magába foglalva jelenik meg. Végül is a nagyvárosokban valamivel jobb volt a telefonellátottság, ugyanakkor a kisebb falvakban katasztrofálisnak nevezhető. Nem tudom, az itt ülő ké pviselőtársaim emlékezneke még a kurblis telefonokra, amelyekkel a legutóbbi időkig a kistelepüléseken telefonáltak, és munkaszüneti napokon úgynevezett berepülőzés következett be, amikor sorbakapcsolták a falvak telefonjait. Ez a lehetetlen helyzet végül is az elmúlt öt évben megszűnt, és ebben az elmúlt öt évben a nemzetközi összehasonlítások ugrásszerű fejlődést igazolnak, amelyet nem lehetett volna megtenni megfelelően szabályozott környezet hiányában. Megítélésem szerint - és azt hiszem, ebben az én m egítélésem nem jár messze az igazságtól - a távközlésben az elmúlt öt esztendőben történt események Magyarország egyik legnagyobb sikerágazataként tarthatók számon. A távközlés dinamikus fejlődésének magyarországi specifikuma, hogy mindez a gazdaság csökke nő GDPtermelése mellett ment végbe, úgy, hogy az állam kivonult a távközlésből. 1990től minden, korábban esetlegesen juttatott állami támogatás megszűnt, sőt a szektorban keletkező jövedelmek, illetőleg elkülönítetten gyűjtött bevételek nagy része a költ ségvetésé lett, és nem a szektorban realizálódott. Tisztelt Képviselőtársaim! A következő számok önmagukat igazolják: a GDP mintegy 20 százalékos csökkenése ellenére a közcélú távbeszélőfővonalsűrűség az 1989. évi 8,98ról 1996 végére 26ra emelkedett. Ez a szám az európai középátlagot jelenti. 1995ben 100 magyar háztartásból 57 rendelkezett telefonnal. E mutató értéke a déleurópai országokban 1,4szer, a nyugateurópai országokban 1,64szer nagyobb, mint Magyarországon. A magyar háló zat digitalizáltsága a múlt évben meghaladta a 60 százalékot. Megteremtődtek a távközlési, részben informatikai infrastruktúra technikai alapjai, elkészült az ország digitális gerinchálózata. A mobiltelefónia ugrásszerű elterjedése szintén az elmúlt idősza k jellemzője volt. A mobiltelefonsűrűség 1996 végére megközelítette a 100 lakosra vetített 5öt, amely megfelel az EUátlag 60 százalékának. Tisztelt Képviselőtársaim! Az OECD jelentése - a benne foglalt sok hasznos megállapítás és javaslat mellett - kiem elten és elismerően szólt a magyarországi távközlés szabályozásáról. Angol nyelvű szakfolyóiratok a közelmúltban írták meg, hogy Csehországban tanulmányozzák és a magyar minta alapján készülnek megoldani a távközlési szabályozásukat, abból a célból, hogy f elgyorsítsák a középeurópai régión belüli versenyt. Az előttünk fekvő törvényjavaslattervezetből kitűnik, hogy ezek a kisebb módosítások még az 1998ig tartó fejlesztési ciklushoz szükségesek.
