Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 2 (276. szám) - Bejelentés a magyar agrárexport-támogatás rendezésének elősegítésére hivatott eseti bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyában - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KISS PÉTER munkaügyi miniszter:
4038 mondani: mondjuk, ha valaki tud óflamandul, és rettenetesen nehéz küzdelmekkel fordít le egy szöveget, amit én a saját szakmámban történészként haszn álok, egyáltalán nem biztos, hogy az illető valamilyen nyelvpótlékra is jogosult, hiszen óflamandból sem lehet ma Magyarországon nyelvvizsgát tenni. Tehát azt hiszem, a példáim alapján világos, hogy ez az indoklás azért nem volt teljesen jogos. Én egyetért ek az Alkotmánybíróság döntésével, azzal az alkotmánybírósági logikával, amely egészen más irányból közelítette meg ezt a kérdést. Ha én jól értem, abból az irányból közelítette meg, hogy nem lehet különbséget tenni a nyelvismerettel rendelkező állampolgár ok között aszerint, hogy egy nyelvismeret az egyiknek munkaköri kötelezettsége, a másiknak pedig nem. Tehát nem lehet, mondjuk, egy fordítóként vagy tolmácsként dolgozó közalkalmazottnak hátrányosabb helyzete azért, mert ő a munkakörében használt nyelv mel lett még más nyelveket is ismer és használ. Azt hiszem, hogy ez a 7. § ezt mondja ki, tehát nem fizethető idegennyelvtudási pótlék a nyelvtanári, tolmácsi, valamint a fordító, revizorfordító munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottaknak munkakörük ellá tásához szükséges idegen nyelv használata alapján. De a lényeg nem ebben van - ami itt, ebben a szövegben van , hanem hogy minden másért fizethető, csak ezért nem fizethető és minden más nyelvtudásáért egyébként fizethető; tehát - mondjuk így - negatívan van megfogalmazva a törvény, de azt hiszem, mindnyájunk számára világos és egyértelmű. Összességében tehát azt mondom, hogy én mindenképpen jogosnak ismerem el az Alkotmánybíróság határozatát e területen, és gondolom, hogy az a sok tolmács, nyelvtanár, aki az Alkotmánybírósághoz fordult, éppen ezért fordult az Alkotmánybírósághoz. Azt kérem, hogy a törvénynek ezt a fajta módosítását - és minden más módosítását, amiről én most nem kívánok szólni - a parlament egyetértés alapján fogadja el. Köszönöm szépen. ( Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne még valaki szólni. (Kiss Péter: Egy kétpercest szeretnék tenni.) Most óhajt szólni? (Kiss Péter: Igen.) Megadom a szót Kiss Péter miniszter úrnak. KISS PÉ TER munkaügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két kérdésben szeretnék röviden reflektálni, hogy a félreértéseket el lehessen kerülni. Bár majdnem minden kérdés, amely itt ma elhangzott - olyan értelemben, mint ahogy Orosz István ké pviselő úr egy kérdésben a dolog mélyére ásott, és megtalálta a módosítás értelmét, lényegét , kezelhető az én ismereteim szerint, mégis kiemelnék ebből kettőt. Az egyik: Tóth Tihamér megkérdezte, hogy lehete, kelle másképp szabályozni a munka törvénykö nyvében, mint a közalkalmazotti törvényben például a pótszabadságok kérdését. Kérdésével arra világított rá, ami a két törvény közötti jogállásban éppen a lényeget mutatja, hogy más élethelyzetben lévő emberekre vonatkozóan más szabályozást teremtenek ezek a törvények. Ezért van többek között az is, hogy a korábbi foglalkoztatási törvényben rögzített bizonyos megoldásokat ma másképp kell szabályozni a köztisztviselői, a közalkalmazotti és a munka törvénykönyve által érintett körben. Hiszen az élethelyzetükb ől adódóan éppen arról szólnak ezek a törvények, hogy más biztonságot, más védettséget adjunk nekik, mert egyébként a versenypiacon ezt pénzügyileg - mondjuk, a munka törvénykönyve hatálya alá tartozók esetében - bőven pótolja a keresetek különbsége. Azt g ondolom még, hogy ami vita itt elhangzott az egységes közszolgálati szabályozással kapcsolatban, ez egy indokolt vita. Az egységes közszolgálatiság szabályozásának kérdése a két köztisztviselői, illetve közalkalmazotti törvény megalkotása óta napirenden va n. A személyes álláspontom az, hogy indokolt az egységes közszolgálati szabályozás koncepcióját letenni az asztalra, és a lehető legrövidebb időn belül az érintett szakmai szervezetekkel ezt a vitát lefolytatni.
