Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 2 (276. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
3976 A szóhasználat az oktatásügyben lévő finanszírozásnál egy kicsit megriasztott, tudniillik a miniszterelnök úr szó sze rint azt mondta, hogy azonos elbánás lesz az államival. Ez az "elbánás" szó azért nem tetszik, mert az állami oktatással is eléggé elbánt a kormányzat. Remélem, az egyházival nem ugyanez fog történni, sőt az államiban is javulás fog bekövetkezni ezután. A törvényhozással kapcsolatos feladatokról Isépy Tamáshoz kell csatlakoznom. Miniszterelnök úr érdemi munkát kért a parlamentben. Érdemi munkát nem lehet úgy végezni, hogy a bizottságok hamarabb tárgyalják a napirendre tűzés kérdését, mint el lehetett volna olvasni az anyagot. Azt hiszem, hogy ha azt a két csomagot - amelyet pénteken este, de valakik szombaton kapták meg , az ezer oldalt a következő szerdáig el tudták olvasni, hogy a bizottságban ebben érdemben állást tudjanak foglalni, lehet, hogy minimum e gy gyorsolvasó tanfolyamot el kellene végezniük a képviselőknek. De egy ilyen horderejű lépésnél minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Európa nyugatabbi felén, ahol egy ilyen horderejű lépés történik, ez túlzás nélkül legalább kétévi vitát tesz szükségess é, és ezt mi itt két hónap alatt akarjuk megcsinálni. Három nap azért nem egy esztendő, mint a mesében! Őszintén szólva az igazi probléma nem is az időkerettel volt a Néppárt számára, mert akárhány órában lehet vitatkozni a dologról, de időkorlát miatt a s zakértői háttér képtelen feldolgozni azt a töméntelen anyagot, amelyből épkézláb módosító indítványokkal legalább az érdemi részhez be lehetett volna nyújtani valamit. Éppen ezért kértük, hogy ne az időkereten vitatkozzunk, hanem a részletes vita megkezdés én, illetőleg az általános vita lezárásán. Ez így valóban nem fog menni. Egyetlenegy megjegyzés a zsarolási ügyre: egészen sajátos, hogy azért zsaroltak nagyvállalatokat, hogy támogassák a Kisgazdapárt és az MSZP választási kampányát. Engedek a miniszterel nök úr kérésének: minden információt nyilvánosságra fogunk hozni. Egyelőre sajátos módon nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a Néppárt nevében nem fognak fellépni zsarolással ebben az ügyben, mert gondolom, a nagyvállalkozókat (Az elnök a csengő megkocogtatá sával jelzi az idő leteltét.) nem kell meggyőzni arról, hogy talán egyik párt hegemóniája sem volna kívánatos a következő ciklusban. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót SzentIványi István frakcióvezető úrnak, aki az SZDSZ képviselőcsoportjának nevében szól. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy először a Szentszékkel kapcsolatos megállapodáshoz szóljak hozzá, és egy kicsit távolabbról kezdjem, mint ahogyan k épviselőtársaim tették. Ezen a héten fogjuk ünnepelni a magyar szabadelvűség alapító okiratának, az ellenzéki nyilatkozatnak a 150. évfordulóját. E nyilatkozat szerzője Deák Ferenc, aki ebben a Házban, ahol most vagyunk, 1873ban az egyházjogi vitában kife jtette azt a fontos (Moraj az ellenzéki padsorokban.) álláspontot, amelyet mi magunk is fontosnak tartunk, és amelyek meghatározzák a mai modern Magyarországot. Ő fejtette ki először világosan és egyértelműen, hogy szét kell választani az államot és az egy házat, hogy az egyházakra nézve is káros az állam túlzó befolyása, és az egyházak ügyeit a felekezeti jogegyenlőség alapján kell intézni, és törvényeknek kell szabályozni ezeket a kérdéseket. A sorrendet tehát világosan kifejtette és meghatározta Deák Fere nc. Mi magunk most is ezt tartjuk érvényesnek. Úgy gondoljuk, az lett volna helyes, az óvta volna meg a tisztelt Ház tekintélyét, ha itt a Házban ezeket a kérdéseket, a szükséges törvénymódosításokat együtt végeztük volna el, és ezt követően kerülhetett vo lna sor arra a megállapodásra, amely egyébként minden bizonnyal fontos és meghatározó szerepet tölt be a magyar állam és az egyház közötti viszonyban. Nem vitattuk az első pillanattól kezdve, sőt kitartóan támogattuk a kormányt abban a törekvésében, hogy a kormányprogramban vállalt célkitűzéseket, az egyházak finanszírozásának kérdését, az egyházi
